Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)

II. melléklet: Ahogy az érintettek látták

A rendszerváltás hatása a magyar iparra...

Acélművek Rt. (DAM) dolgozói létszámát 4450 főről 2230-ra kellett csökkenteni.

Részletesen szól a radikális változás következtében kialakult nehéz emberi sorsokról, az erkölcsi, morális, egészségügyi leépülésről, a kapcsolati rendszerek felbomlásáról, köztük saját, személyes életének tapasztalatairól.

Boros Árpád (84 éves), az LKM számviteli vezetésében töltött be munkaköröket, majd a privatizálás, a felszámolási eljárások egyik meghatározó személyisége lett. Véleményét kronologikus sorrendben mondta el, évszámokhoz kötve az LKM sorsát érintő jelentősebb fordulatokat. Visszaemlékezését az acéliparban a nyolcvanas években kialakult helyzettel indítja. Kiemeli, hogy ebben az időszakban (a második kőolajár robbanás után, magas energiaárak mellett) az anyagigényes ágazatok - így a kohászat - jövedelmezősége egyre csökkent és válságba került. A válságból való kilábalás érdekében a vállalat vezetése 1987-ben - megtartva az előző években kidolgozott stratégia fő irányvonalát - kidolgozta a termékszerkezet átalakítására, a fejlesztésekre és a visszafejlesztésekre vonatkozó terveit. A vállalat az 1990-ig szóló 3 éves stabilizációs időszakban radikális átalakítást tervezett. A mennyiség-centrikus termelési szerkezet kívánta úgy átalakítani, hogy helyette magas technológiai színvonalú nemesacél gyártási rendszer jöjjön létre. Boros tapasztalatait a gyár teljes történetét feldolgozó „Tények és képek a diósgyőri kohászat életéből 1770-2005” című könyvében foglalta össze, amelyre a jelen könyv összeállításakor nagymértékben támaszkodtunk.

146