Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)
II. melléklet: Ahogy az érintettek látták
A rendszerváltás hatása a magyar iparra... arra a kérdésre, hogy a sok milliárd forint befektetés és a megfeszített munka ellenére miért nem tudták elérni a megye kohászati üzemeinek legalább részbeni megmentését, a következőket válaszolta. Tapasztalatai alapján úgy véli, hogy a fő ok az akkor döntési helyzetben lévő szereplők magatartásában kereshető. A több tízmilliárd forint el vesztegetését - szerinte - döntően az érintett személyek anyagi mohóságában, többüknél a vagyoni egzisztencia megalapozásában, az e célból felhasznált (részben törvényes) módszerek alkalmazásában látja. A kormánybiztos a tapasztalt anomáliákra minden esetben felhívta a figyelmet. A Miniszterelnöki Hivatalnak az ÁSZ-szal közösen végzett vizsgálata kimutatta, hogy milyen disznóságok történtek a korábbi privatizációk során, hol, milyen mértékű állami pénzek kerültek Miskolcra és Ózdra úgy, hogy azoknak már az odaítélésekor sejthető volt, hogy nem érik el a várt hatást. A volt Megyei Területfejlesztési Ügynökség munkájáról - amely nem terjedt ki az ipari nagyüzemekre - Némethi Lajos részletes írásbeli tájékoztatást adott. Adatok felsorolásával bizonyítja, hogy - szemben az előző kormányok politikusainak állításával - a térség, amelynek gazdaságát a legnagyobb mértékben sújtotta a rendszerváltás - összességében kevesebb központi anyagi támogatásban részesült, mint a többi magyar megye. Alapvető probléma, hogy 26 év óta nem alakult ki az itteni halmozott problémák megoldására politikai akarat és ennek megfelelő szakmai program, stratégiai koncepció. Ahogy kívülről nézve a történtek látszottak Schmidt György 70 éves kohómérnök az Országos Bányász- Kohász Egyesület volt főtitkára Schmidt György véleménye szerint az 1980-as években a kohászatban is megkezdődött egy nagy hanyatlás. O is úgy véli, hogy az LKM és az OKÜ egymásra épülő szerkezetváltása lett volna kedvező, aminek meghiúsulását a vállalatvezetések együttműködési hajlandóságának hiányában látja. A szovjet-magyar kölcsönös kereskedelem tapasztalata az volt, hogy az egyre keményebb árucsere vagy barterüzletek formájában bonyolódhatott, tehát ebben a formában meg lehetett volna tartani a piacokat. 144
