Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)
II. melléklet: Ahogy az érintettek látták
___________________I____________ A rendszerváltás hatása a magyar iparra... Azonban az olasz cég sem tudott sikereket elérni és elkövetkezett a diósgyőri kohászat harmadik felszámolása, amelynek során a szlovákok és olaszok után ukrán tulajdonosok jöttek. Három sikertelen kísérlet után eredményesen zárult a felszámolás alatt álló DAM Steel Rt. eszközeire kiírt negyedik pályázat. Az új tulajdonos a Dunaferr Rt. Az ukrán-svájci Donbass-Duferco konzorcium 2004. február 25-én írta alá a szerződést a Dunaferr Rt. 79,84%- os állami tulajdonú részvénycsomagjának megvételére. A létrejött új cég, a DAM 2004 Acél- és Hengermű Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 2004. október 1-jén kezdte meg működését. A 2008-ban jelentkező gazdasági világválság azonban erőteljesen érintette a diósgyőri kohászatot. Mivel a cég 90%-ban az autóiparnak szállított, a válság miatt erősen lecsökkent a megrendelések volumene, ezért - először átmeneti jelleggel - szüneteltetni kellett a termelést. 2009. február 23-án azonban már azt jelentették be, hogy a DAM 2004 Kft. befejezte a tevékenységét, s ezzel a több mint két évszázados múltra visszatekintő diósgyőri kohászat megszűnt. Boros Árpád a vele készült beszélgetések során azt is megemlítette, hogy a rendszerváltás első éveiben több személyes támadásnak is ki volt téve és legmagasabb szintű rendőrségi vizsgálatoknak is részese volt. Visszaemlékezéséből - amely több kötetben nyomtatásban is megjelent - egyértelművé válik, hogy az állami tulajdonú Diósgyőri Vasgyár súlyosan nemzetellenes, erőltetett privatizálásának gyakorlata, a nagyüzem teljes megsemmisítése a részben törvényesített gátlástalan zsákmányszerzési politika egyik elrettentő mintapéldája lett. Tóth Lajos lett az 1989. január 1-vel létrehozott Borsodi Vaskohászati Tröszt vezérigazgatója, amelyet egy éven belül megszüntettek. Ennek okát elsősorban abban látja, hogy egyetlen vezető társa sem azon fáradozott, hogy miként lehetne a trösztöt életképessé tenni, épp ellenkezőleg, a felszámolására törekedtek és Horváth Ferenc miniszter soron kívül intézkedett a Tröszt megszüntetéséről. Tóth Lajos szerint 1990 után mindenki csodát várt az országban. Nagy volt a pénztelenség, de ennek ellenére sok állami pénzt költöttek továbbra is az LKM-re, kellően átgondolt tervek nélkül. Nem volt és máig sincs ipari fejlesztési koncepció, a vaskohászatra vonatkozó nemzeti elképzelés. A volt LKM „úgy csúszott egyre lejjebb az 1990- es években, hogy sem a szakmának, sem a minisztériumnak, vagy a városnak nem volt erről véleménye, semmilyen irányítás, számonkérés nem volt. 142
