Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)
I. melléklet: Vezetői portrék
A rendszerváltás hatása a magyar iparra... Azok közé a volt diósgyőri vezérigazgatók közé tartozom, akik életük végéig nem adták fel, nem álltak félre. Jelenleg is keresem az újabb és újabb lehetőségét, hogy a gödör ne mélyüljön tovább, hogy a jövő nemzedéke megtalálja a kiutat. Ehhez szerintem nélkülözhetetlen a súlyosan megalázott ipari munkásság és műszaki értelmiség bizalmának ismételt megszerzése a hatalom részéről. Úgy gondolom, hogy az elkövetett gazdaságpolitikai tévelygésen túl a világnézeti, szemléleti aránytalanságon is változtatni kell a gazdasági versenyképességünk javítása érdekében. így elsősorban a túlhajtott, káros posztindusztriális és posztmateriális társadalmi beállítottságon. E mellett a funkcióján túl terjeszkedő monetáris hatalmat, a neoliberalizmust is korlátozni szükséges.” A gyár első és a négy jelentősebb utolsó vezetőjének (Valkó Márton, Dr. Énekes Sándor, Dr. Szeppelfeld Sándor, Drótos László) történetében több tanulsággal is bíró hasonlóság található. A hasonlóságok közül kiemelhető, hogy Fazola Henrik példáját követve: • Mind a négyen szakmájuk megszállottái voltak, önzetlen szolgálatnak tekintették a Diósgyőri Vasgyár fejlődésének gyárvezetőként történő irányítását; • Jelentős szakmai sikereik ellenére, innovatív gyárvezetői törekvéseik, személyes karizmájuk az általánosan elfogadott, az uralkodó szakmai nézetekkel ütköztek; • A provinciális, a retrográd nézeteket valló erők általában csak tisztességtelen pénzügyi, vagy politikai eszközökkel voltak képesek szándékuk teljesítésében meggátolni őket; • Humánus, empatikus tulajdonsággal rendelkező vezetők voltak. Egyikük sem szerzett vagyont, szerény körülmények között, tisztességes családi hátteret alakítottak ki; • Mind a négyen aktív életüket - Fazola Henrikhez hasonlóan - méltányos elismertség nélkül, keserű emberi tapasztalatokkal, mélységes csalódottsággal voltak kénytelenek befejezni. Azonban nemcsak ők, hanem sok más magyar vezető, tudós és feltaláló is hasonló sorsot élt meg. 122
