Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)
I. melléklet: Vezetői portrék
A rendszerváltás hatása a magyar iparra... Dr. Énekes Sándor Énekes Sándor szegény munkáscsalád gyermekeként Ózdon született 1928-ban és 1996-ban halt meg Miskolcon. Az Ózdi Kohászati Üzemekben fiatal mérnökként szerzett üzemi gyakorlatot. Innen került a Szovjetunióba aspiránsnak. Tudományos fokozata birtokában - más, külföldön tanulókhoz hasonlóan - Magyarországra visszatérve magas beosztásokra számíthatott. Először a Vaskohászati Igazgatóság igazgatójának, majd 1964. április 6-tól a Lenin Kohászati Művek vezérigazgatójának nevezték ki. 1974. januárjáig, közel 10 évig volt ebben a beosztásában. Megbízatására minden tekintetben felkészült vezető volt. Gyorsan megismerte a vállalatot, bizalmat, tekintélyt váltott ki az alsóbb szintű vezetők körében. Erős „hinterlandot” adott számára a vele egyívású, jó értelemben vett technokrata szemléletű, ugyancsak a népgazdaság irányításában helyet kapott, főleg a Szovjetunióban aspirantura tudományos fokozatot szerzett kollégák barátsága. A külföldi tudományos fokozatok megszerzésére a szakmájukban a legjobb gyakorlati eredményeket elért, több éven át az üzemekben dolgozó fiatalok kaptak lehetőséget. Erre a generációra, érdekés értékközösségre jellemző volt, hogy a szakmai ismeretek magas szintű elsajátítása mellett, megismerték közvetlenül az orosz gazdaságirányítás túlzott merevségét, fokozódó technológiai elmaradását a fejlett világ gazdasági innovációjától. A hazai gazdaság irányításának gyakorlatában igyekeztek ezt a felismerést érvényesíteni és iparunkat egy új, progresszív fejlődési pályára állítani. Ebben az időben az általános- és gazdaságpolitika viszonylag nagyobb szabadságot, kibontakozási lehetőséget hagyott az ipar szakembereinek törekvéseik megvalósításához. Énekes Sándor alapvető természete és vezetői stílusát meghatározó tulajdonsága az analitikus gondolkodás volt. A napi események kevésbé érdekelték, inkább a távolabbi célok kijelölése volt elemzéseinek fő célja és tartalma, képes volt koncentrálni az ötletek strukturálására, a komplex összefüggések felismerésére és a rendszerek logikai elemzésére. Az új ismereteket szivacsként szívta magába; legnagyobb erősségei - többet között - a kreatív problémamegoldás és a merész jövőbeni víziók kigondolása volt; a megvalósítást többnyire másokra hagyta, ezért „gyakorlatorientált”, 112