Orosz Tímea: A magyar szociáldemokrácia a rendszerváltoztatás időszakában - RETÖRKI könyvek 19. (Lakitelek, 2017)
A sajtó - A kezdetek
A magyar szociáldemokrácia a rendszerváltoztatás időszakában eredetileg a fiatalokkal tartott. A eredeti vezetés tagjainak a legitimációját szerinte pusztán az adta, hogy 1945 és 1948 között ők már a párt tagjai voltak. Ezek a körök váltig ragaszkodnak az azóta már anakronisztikussá vált korabeli pártprogramhoz, illetve olyan elavult jelképekhez, mint a vörös rózsa és a kalapácsos ember,7 ezáltal akadályozva, hogy a szociáldemokrata párt korszerű, nyugat-európai típusú néppárttá alakuljon. Azt is hozzáteszi, hogy a választók többsége természetesen munkásember az akkori magyar társadalomszerkezetnek megfelelően, de az MSZDP-nek az első demokratikus választásokon más társadalmi rétegek felé is nyitnia kell, és nem szabad osztálypárttá válnia, illetve egyetlen ideológia mellett elköteleződnie. Fischer úgy véli, hogy Magyarország számára a békés átmenet a pluralista demokráciába szociáldemokrata politikai erő nélkül elképzelhetetlen, mégpedig egy olyan irányzatra van szükség, amely együttműködni képes a liberális és más baloldali polgári erőkkel. Hozzáteszi azonban: mindegy, hogy az MSZDP, az MSZP vagy egy harmadik párt vállalja magára ezt a szerepet, csak az a fontos, hogy legyen egy olyan párt az országban, amely magát szociáldemokratának vallja, szociáldemokrata eszméket követ és ennek megfelelő politikát folytat. Fischer úgy véli, hogy 1989-ben nem működik ilyen életképes és ütőképes politikai erő, amely ezt a szerepet a fordulat után képes lehet magára vállalni. Egy ugyancsak a HVG-ben megjelent cikk8 szerint az MSZDP legnagyobb problémája a belső ellentéteken kívül a párt megkésettsége, hiszen pl. a Magyar Demokrata Fórum és a Szabad Kezdeményezések Hálózata jóval korábban alakultak, míg Révész András csak 1988 novemberében jelentette be az MSZDP újjászerveződését és ténylegesen csak 1989 februárjában alakult újjá a párt. Ekkorra azonban a neves politizáló értelmiség jelentős része, amely nélkül igencsak nehéz lett volna kialakítani Magyarország új politikai arculatát, más szervezetekben volt már lekötve, és lényegében a szociáldemokratáknak egyszerűen nem maradt aktív értelmiségi bázisa. A második probléma az, hogy nagy többségi pártot szervezni sokkal nehezebb, mint kisebbségi pártot, mert a cikk szerzője szerint az előbbinek „egyfajta folyamatosságot kell képviselnie az emberek korábbi életével, nem lehet radikális szakító párt”. A radikális szakítást képviselő pártok inkább kisebbségi pártok. „Az elnök asszony külföldön beszédet mondott”. Magyar Fórum, 1990. március 3.9. sz., 3. p. „Balra tarts! - Elemzés a szocdemekről”. HVG, 1989. december 9. 20
