Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
1. nap
írók az írószövetség történetéről (1945-57) Én ’45-től kezdve, ’46-47-ig láttam azt, hogy tényleg éhezve, a szó szoros értelmében: éhezve, ténylegesen, egy ebédre egy tányér akármivel... [VÉGE A KAZETTÁNAK.] Abban az üzemben, ahol én dolgoztam, hogyan építették újjá a lerombolt, tönkretett üzemet? Nem ez volt az egyetlen üzem, amit évente az emberek fölépítettek. Most nem azért mondom, hogy az akkori lendületet és ennek a dicsőségét zengjem. Nem! Hanem azért, mert a mi gondolkozásunkban ez az érzés rendkívül élő, eleven élmény volt. És 1948 után, amikor arról volt szó, hogy egy egész másfajta gazdaságot és társadalmat kell felépíteni, akkor is azt gondoltuk: igaz ugyan, hogy jegyrendszer van, igaz ugyan, hogy kevés az ilyen-olyan, amolyan élelmiszer, meg ilyen problémák, olyan problémák vannak, de isten tudja, hány gyárat éhezve, nyomorogva, hány üzemet s mindenfélét építettek föl. És elkészült egy olyan ext- enzív ipar, amilyen extenzív ipar Magyarországon korábban soha nem volt. Na, most hogy ennek milyen hidegháborús, meg katonai, meg egyéb okai voltak, az most megint más kérdés! Tehát ezzel azt akarom mondani, hogy az élményeink, amiket 1945 után, mondjuk, ’48-ig beszereztünk, azok még éltek és adtak párhuzamot, vagy analógiát a későbbi élményekhez - ez a másik. A harmadik pedig a következő: egyrészt az, hogy ami 1948 után történt, nem igaz, hogy csírájában nem volt meg, vagy lehetőségében nem volt meg ’45-ben. Igenis megvolt! Megvolt, ez egy folyamat volt, ami ’45-től ment ’48-on, ’53-on, ’56-on keresztül. Teljesen világos volt, legalábbis az emberek egy részének, ’45-től kezdve, hogy Magyarország ilyen társadalmi átalakulás előtt áll. Az nem volt teljesen világos, hogy ez milyen nehézségekkel fog járni, milyen iszonyatos veszteségekkel fog járni - az nem volt világos! De az, hogy milyen óriási átalakítás előtt vagyunk, és ennek a folyamatában vagyunk, ez nagyon sok ember előtt világos volt. Na most, a pártokat említetted. Hogy 1945-től kisgazda-, paraszt-, ilyen-olyan, amolyan pártok voltak. Igen ám, de voltak kommunisták is, akik ’45-től kezdve azzal a szándékkal dolgoztak és cselekedtek, és csináltak ezt, azt, amazt, hogy létrehozzanak egy újfajta társadalmat. Amit sem a Kisgazda Párt, sem a Sulyok-párt107, sem a mit tudom én, milyen párt nem akart! Tehát egy 107 Magyar Szabadság Párt: a Magyar Függetlenségi Párt (MFP, 1947. augusztus 4.-november 30. között) elődje, kisgazdapárti és polgári párti tagokat egyesítő jobboldali párt, 1946 márciusában alakult, Sulyok Dezső (1897-1965) vezetésével ; 1956. november 96
