Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
1. nap
írók az írószövetség történetéről (1945-57) Nem hiszem, hogy Kónya beérte volna azzal, hogy bekötözi az édesapja lábát, és napirendre tér az események fölött. Ez most egy nagyon összevissza elmondott gondolat volt, de talán érthető. CSOÓRI SÁNDOR: Világos, teljesen világos! LEZSÁK SÁNDOR: Nem tudom, ki akar még szólni... KARINTHY FERENC: Fiatalurak, tessék! (MÁR KORÁBBRÓL ISMERŐS FÉRFIHANG): Szerintem nincs igazad. Minek akarsz mindenkiből partizánt csinálni? [nevetés.] Sokkal emberibb, ahogy előadták. Mi a nyavalyának?... Na, mindegy! KARINTHY FERENC: Na, mondjad! FEKETE GYULA: Erre a világra jellemző az is, hogy Kónya sokáig nem mondta el Tamásinak, hogy mi történt. Emlékszel? Nem a lövést, a lövés is döbbenetes, de az a döbbenetes, hogy Kónya nem mondta el Tamásinak, a barátjának sem! KARINTHY FERENC: Bizony nem volt olyan jó ezt elmondani, tudjátok? Nem volt tanácsos elmondani. CSOÓRI SÁNDOR: Nem is az, hogy nem tanácsos, Ferenc! Hanem magával kellett volna szembenéznie az embernek. Tehát egy egész politikai világképpel kellett volna megszakítania... Nem hiszem, hogy képes lett volna... KARINTHY FERENC: Nem akarom én Kónyát bántani, de nem hiszem, hogy Kónya lett volna a kulcsfigurája ennek a... Szegény Kónya, hány éve meghalt, nem hiszem, hogy Ő a kulcsfigurája ennek a korszaknak. BOKOR LEVENTE: Nemrégen Rózsa Bandi mondott nekem egy anekdotát, éppen az akkoriak közül. Abban az időben a Rákóczi Katonai Középiskolába járt, 1955-ben, és azt mondja nekem, hogy az egyik tanár - talán a magyartanár, ha jól emlékszem - megkérdezte tőlük: „Önök szerint melyik korszak volt a magyar történelemben a legnagyobb korszak?” Ezt kérdezte ’55-ben a gyerekektől az előadó a Rákóczi Katonai Középiskolában. Mindenki mondott mindent, mondták, hogy a Mátyás királyé, meg a mostani, stb. Mire a kérdező: „Nem, uraim, a Horthy-kor- szak volt a legjobb.” El lehet képzelni, 1955-ben azt a döbbenetét ebben az iskolában. „Nem tudják, hogy miért? Azért, mert én akkor voltam fiatal.” Ebben a korszakban, mondhatom, hogy én fiatal voltam, ekkor jártam általános iskolába. És ennek a korszaknak a képviselői, akik ugyan nem tudnak megegyezni a saját történetükben, és ezt a vákuumot mindnyájan érezzük, mégiscsak fölneveltek, és nekem minden kellemetlen emlékkel, 78
