Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)

1. nap

próbálják tükrözni versekben, novellákban, regényben, amiben az író dolgozik, drámában, mindenfélében. A történelem adta meg a lehetőséget azzal - most ezt nem tréfának szánom hogy Sztálin meghalt. Ezzel kezdődött tulajdonképpen az az olvadási, vagy jégroppantó korszak, amikor kezdtek fölszabadulni az emberek. Kezdtek megszólalni azok a hangok, amelyek részint nem szólaltak meg, s ha beszéltek, részint nem pontosan a magukét mondták, de a tisztességük szerint azért szerették volna elmondani a magukét. Tulajdonképpen ez a három-négy esztendő, ezek történelmi évek voltak az írószövetségben, az ország életében, azt kell mondanom. Tehát a lelkiismeret ébredése volt, mert ezzel a politika adós maradt. Illetőleg ’53-tól kezdve nem egyértelműen maradt adós, hanem rettentően váltakozóan küzdött két fajta irányzat: az igazság mellett és az igazsággal szemben. A régi konzerválása és a réginek az eltüntetése vagy megszüntetése érdekében. Én csak egy rövid, kis epizódot, még egyet akarok elmondani. Tehát nem készültünk föl, magyarán szólva, erre a dologra. Személy szerint sem, tulajdonképpen végig kell gondolnunk azoknak, akik benne éltük az életünket. Egyfelől úgy, ahogy Tamási Lajos nagyon tiszta, megrendítő - nem felszólalásában, nem is vallomásában, keresem a szót, de nem szeretnék valamiféle fellengzős szót használni -, hangosan gondolkodó, töprengő, tűnődő megszólalásában volt itt részünk. Ez nagyon mélyen hatott rám. Nem keresett kiutakat, nem taktikázott, elmondta egy embernek, egy igaz embernek a fejlődéstörténetét. Ami tulajdonképpen Magyarországon a becsületes emberek fejlődéstörténetével azonos, ezt a korosztályt tekintve. Szerencsére a fiatalabbak ebből biológiai, élettani okokból kimaradtak. Tulajdonképpen érdemes lenne végigvenni, mert nincs ennek az egész történetnek dokumentációja. Ez a legnagyobb baj! Kuczka Péter barátunk beszélt róla, kérdésre válaszolva érintette az írószövetség - most nagy idézőjelbe teszem - „megtisztításának” az ügyét. Nem is tudjuk pontosan, hogy történt, mint történt stb. Nem is tudjuk, még én sem emlékszem rá - nem is voltam akkor itt aktív tag, azt is meg kell mondanom, 1949-50-ben nem jártam ide nagyon sokat-,hogy kiket töröltek a tagok sorából. Akár azért, mert vadászkalandokat írtak, akár azért, mert valami jövendőbeli ellenzékiséget láttak bennük. Szóval nincs meg ez a névsor, nincs egy listánk. Én jó íróktól hallottam, hogy megszüntették „őket”, megszüntették a tagságukat. Jó íróktól, tehát nem vadászkalandok íróitól. Abban az időben megszüntetni írószövetségi tagságot nagyon komoly egzisztenciális válságot is idézhetett elő.

KARINTHY FERENC: Bandi, bocsáss meg, hogy szólok, hadd emlékezzek meg Bölöni Györgyről, akinek sok szempontból merev nézetei

írók az írószövetség történetéről (1945-57)

66