Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)

1. nap

1. nap 1982. december 7. KUCZKA PÉTER: Túlkomplikálod ezeket a dolgokat, attól tartok, már­mint az akkori eseményeket, ahogy értékeled... Érzésem szerint egy kicsit túlkomplikálod az ügyet. ERDŐS LÁSZLÓ: Lehet, hogy túlkomplikálom, de minden ügynek két oldala van, és érdemes két oldalról szemügyre venni. Augusztusban, szep­temberben például jellemző az írószövetség tájékozottságára: bejött egy kül­döttég az írószövetségbe, amelyik követelte, miután Óbudán erről plakátok jelentek meg, hogy Benjámin Lászlót rúgják ki az írószövetségből! Lement tanácskozni velük Zelk Zoltán. Nagyon szívesen fogadták, beszéltek, vitat­koztak. Amiben az volt az angyali, hogy az szerepelt a plakáton, hogy Ben­jámin Lászlót és Zelk Zoltánt rúgják ki! Teljes zűrzavar és teljes fejetlenség volt! Amire én el akarok jutni, az az, hogy mi ennek a politikai vonzata? Nyilván, ha azzal kezdtem: nem hiszem, hogy az írószövetség vezetősége ellenforradalmárokból állt volna, nem hiszem, pedig végig szemben álltam akkor vele, akkor szeretném idézni Benjamin Lászlót, aki a világ egyik leg- bölcsebb dolgát mondta az események alatt, azt mondta: „karriert minden rendszerben a karrieristák csinálnak”. Na! Azonban dolgozott ott egy csomó ellenforradalmár, olyanok, mint Aczél Tamás, akit az írószövetség nem volt hajlandó azon a bizonyos választáson még a választmányba se beválasztani. Meg néhány ember, akinek csodálatos pálfordulásait tökéletesen ismerhet­tük, azt hiszem, nem tagadható, és nem tagadható, hogy nem tudta az írószö­vetség ellenőrizni, hogy ott mi folyik... Én szeretném felhívni a figyelmet, hogy azért vagyunk itt, hogy a JAK megkezdte, javasolta az írószövetség történetének az összeállítását. S remélem, végül az lesz, hogy magunk is ér­deklődni fogunk az írószövetség története iránt, megpróbáljuk összeállítani, mert egyelőre mérhetetlen és ellentmondó oldalakról látjuk, és kevésbé pró­báljuk meg összeállítani... [vége a kazettának] Elmondtam még a tények bizonyítására, amit el lehetett mondani, és ennek ellenére én sem értek sok mindent. Hogy abban a helyzetben lennék, hogy föl- tétlen igaz az, amit mondok, már nem az, hogy azt hiszem, hogy igaz, amit mon­dok, hanem nem hiszem, hogy helytálló! Én szeretném megingatni azoknak a bizalmát, akik velem szemben azt hiszik, hogy amit ők tudnak és mondanak, az föltétien helytálló. Ideje lenne ezt a történetet tényleg alaposan tanulmányozni. Nem, mint az 1956-os események egy melléktémáját, hanem úgy, hogy minden oldalról megnézve, objektiven próbáljuk föltárni, hogy mi történt. Én ezt az er­kölcsi tanulságot szerettem volna bevonni ide, bár nem erkölcsi tanulság. 63

Next

/
Oldalképek
Tartalom