Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
1. nap
1982. december 7. 1. nap A viták a művek körül kezdtek kibontakozni. Akkor volt Péternek az a híres verse, a Nyírségi napló, és Csoórinak, azt hiszem, ’53-ban jöttek azok a megdöbbentő, paraszti képei, a Röpiratok. Szóval ezeknek elemi hatásuk volt. A kor legjelentősebb költőjének ilyen szempontból Benjámint tartottam, és tartom ma is. Az ő 1954-55-ben írott versei fölkavaróak voltak. Én szerintem ott érte ő el a legmagasabb pontját, amit szocialista költő elérhet. Nem véletlen, hogy az őszi közgyűlési választáson ő toronymagasan, kiugróan a legmagasabb szavazatot kapta... (BESZÓLÁS): Igen, 202-ből 201-et! TAMÁSI LAJOS: Ami tisztelgés volt annak, amit Benjámin abban az időben csinált. Drága elvtársak, elnézést kérek, lehetetlen volt rövidebbnek lennem. Most még hadd mondjam a fiúknak, én hamarosan elmegyek, mert nekem már - volt, amikor három éjjel, három nap nem volt az, de most egy ilyen is sok! Akkor megittunk egy fél deci konyakot Sarkadi Imrével, ő két fél kékszilvát... Most, ha eljövök valahová, be kell vennem egy nyugtatót. Ez a különbség! Én nagyon tiszteletreméltónak tartom, hogy a fiatalok próbálják megtudni, hogy mi az isten volt, mik voltak itt... Mi sem tudjuk pontosan, mi minden volt, de sok minden volt, amit nem tudunk. Én az 1957 utáni eseményekről nem akarok beszélni. A magam tapasztalata szerint a megválasztott elnökség, amit ’56 szeptemberében választott meg a közgyűlés, teljesen demokratikusan, ahol először éreztem azt, hogy tényleg megnyilvánulhat a szabad véleménynyilvánítás... [vége a kazettának] Az írótársadalom olyan bizonyítványt állított ki magáról, ami megvédi minden rágalomtól, amit később, 1957-ben, ’58-ban rászórtak. Fiatalok, idősebbek - egy mértéktartó és lényegében színvonalas elnökséget választott, és visszahozta Kassákot, Szabó Lőrincet, Németh Lászlót, tehát igazságtevő volt ez a közgyűlés. Na, még egy gondolatot, aztán befejezem. Vannak nekem, de ugye, mindenkinek vannak hülyeségei... Mindenkinek vannak! Akinek nincsenek, ott valami baj van. Én utólag sokat gondolkodtam arról az irodalmi korszakról, és amiről Barabás meg Kuczka beszélt, meg amit már én ismertem, 1951-től. Ha megírnék egy felszabadulás utáni irodalomtörténetet, azt mondanám, hogy ebben sokan nem értenének egyet, mert kipróbáltam, de hát az ember próbálkozzék. Nem biztos, hogy azok voltak a központi figurák valójában, vagy ők kellett volna legyenek, akik voltak, hanem--én szerintem - a kulcs egy Kassák nevű zárban fordult meg. írhat róla Vas Pista bármit, személyes dolog! De Kassák Lajos egy nagy múlttal maga mögött, 55
