Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
1. nap
1. nap 1982. december 7. helyzete volt az írószövetségnek, hogy így kellett számolni vele. Nem kell részletezni a beszéd elemi hatását, ami már előbb kiszivárgott. Én Veres Péterrel kint voltam a II. szovjet írókongresszuson, 1954-ben. Ott már mi sok mindent észleltünk. Nem mondom, hogy hallottunk, de már sokat észleltünk, azért már másképp fogalmaztak az írók is... Nagy élmény volt az akkori időszak legünnepeltebb írója, Szimonov... (BESZÓLÁS): Akkor már az Olvadás is megjelent! TAMÁSI LAJOS: 1954-ben Solohov felállt, és ízekre szaggatta Szimo- novot! O volt - protokollárisabban - a népszerűsített író Magyarországon, abban az időben. Szimonov utána írt érdekes, fontos műveket is. Visszatérve az eredeti vonalhoz, amit mondani akarok: engem nagyon megrázott, meg sokunkat még - akik pártmunkások voltunk, - az az egész XX. kongresszus. Jó értelemben rázott meg, ezt nagyon hozzá kell tenni! Mert vannak más vélemények még ma is erről... És akkor, emlékszem, behívtam magamhoz azokat, akikkel jó barátságban voltam az akkori öregek közül. - Sajnos a helyzet most egész másképp alakul... Annyi idős voltam, mint Lezsák Sanyi. - Lányi Saroltát és Madarász Emilt. Én külön szerettem - bocsánat, hogy így mondom: ezeket a nekem akkor kis öregeket -, tisztelni tudtam, hogy nagy múlt van mögöttük, amiben én hittem. Hát, tudom, hogy ez a múlt ma már nem olyan egyszerű! Kérdeztem tőlük: hát az lehetetlen, hogy Ti ezekről ne tudtatok volna?! Miért nem mondtátok meg nekünk, fiatalabbaknak, akik itten, hogy mondjam: eszközzé váltunk egy mechanizmusban, és most nem tudunk mit csinálni?... (BESZÓLÁS): Lányi Sarolta férjét megölték! (BEKIABÁLÁS): Nem! Nem! Czóbel Ernő hazajött! És aztán meghalt... TAMÁSI LAJOS: Emlékszem, ők is meg voltak rendülve. Madarász Emil szavaira emlékszem... Teljesen összeroskadt Emil bácsi, és azt mondta: négy évig élt úgy, hogy az előszobájukban egy kis ládába be volt csomagolva minden szükséges testi holmija. Tehát hogyha viszik, akkor minden kéznél legyen. Most azt kérdeztem: mi mért nem tudhattunk erről? Mert elvtársak, ma én ebben teljesen egyetértek Kuczkával! Hogy nem mindenben, az igaz, és nem is azért jöttünk össze, hogy egyetértsünk. Miért? Sose értettünk egyet mindenben, hát most miért értenénk egyet mindenben? Nem is az a cél itten! Szóval ezekről a XX. kongresszusnál kiderült ügyekről, és az addig épült szocializmus építő kritikájáról, és amik azon belül, velünk történtek... Hát semmiféle információnk nekünk - legalábbis nyugodtan mondhatom: akik akkor valamilyen funkcionáriusok voltak, legalább őket jól ismertem, de 43
