Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)

3. nap

írók az írószövetség történetéről (1945-57)

ELEK ISTVÁN: Két megjegyezés bevezetőben: az egyik, hogy ha eddig is lett volna alkalmunk arra, nemcsak ilyen vitákban, hanem a nyilvánosság előtt írásokkal felelve egymásnak, hogy érveket szegezzünk érveknek, akkor valószínűleg nem keletkezne annyi feszültség egy ilyen beszélgetésen, mint most. Például ha meditáló gondolatmeneteket olvashattunk volna arról, hogy kik lőhettek akkor onnan a magyar nyilvánosság fórumain, akkor valószínűleg hamarabb megtalálnánk az értékelésnek azokat a közös elemeit, amelyekből aztán tovább lehet vitatni azokat a nézeteket, amelyekben valószínűleg nem fogunk egyességre jutni, se most, se valószínűleg a közeljövőben. Tehát tudomásul kell venni, hogy ezeknek az eseményeknek a megítélésében olyan nézetkülönbség van ma közöttünk, állampolgárok között, politika irányítók, írók között, amelyeket egyszerűen nem lehet letörölni. Nem lehet átugrani. Ez az egyik. A másik: néhány megjegyzés ahhoz, amit Molnár János elmondott. Tulajdonképpen kerülni akartuk, érezvén a kérdés súlyos voltát, hogy ez a beszélgetés-sorozat kifejezetten arra irányuljon: 1956 mint olyan, egész mivoltában, ellenforradalom volt, vagy forradalom? Hiszen ahhoz, hogy ezzel a kérdéssel szembesüljünk, ahhoz még annyi munka áll előttünk! Ha úgy tennénk, mintha elvégeztük volna ezt a munkát, akkor úgyis csak megalapozatlan ítéletekhez jutunk. Ennek ellenére nyilvánvaló, hogy előbb-utóbb, és nem most először persze, egyre élesebben ez a kérdés vetődik fel. Ebben a kérdésben nem fogunk itt dönteni, nem is kell itt döntenünk. A lényeg, hogy mindenki elmondhassa a maga nézeteit, és a jelenlévők ezekből a hozzászólásokból végül is a maguk képét meg tudják alkotni, arról mindenképpen, hogy hogyan tud ma gondolkodni erről a magyar társadalom, egy ilyen szűk körű nyilvánosság ezekről a kérdésekről.

Ezért nem érzem igazán célszerűnek azt sem, hogy itt most konkrét érvekkel próbáljuk cáfolni, amit Molnár János mondott, hiszen, annak a kérdésnek az eldöntése, úgy érzem, hogy most Mindszenty rádióbeszéde, vagy más megnyilvánulások az, vagy hogy a Parlament előtt Nagy Imre köszöntő szavait milyen indulatok, milyen közbekiabálások fogadták, ennek nincs jelentősége abban a kérdésben, hogy hogyan ítéljük meg ennek az eseménysorozatnak a lényegét. Ezek csak színek, amikkel szemben más színeket lehet fölmutatni, tehát nem perdöntők. Egy történelmi elemzésnek nyilvánvalóan azzal kellene foglalkoznia, hogy minden részletre kiterjedően megvizsgálja, hogy megvoltak-e azok az erők 1956-ban, október végén, november elején, amelyek biztosítani tudták volna, hogy megmaradjon egy demokratikus, és az alapvető szocialista célkitűzéseket érvényesítő politika mellett az ország.

250