Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)

3. nap

írók az írószövetség történetéről (1945-57)

nyilatkozaton - ezt csak zárójelben jegyzem meg hát egyébként is Erdei Sándor beszámolóján nem sok ember vett részt a vitában. Elég csúnya vita volt az, mert a zárszavában Veres Péter megint azt mondta, hogy cirkuszi hangulatba hajló vita alakult ki, ahol voltak, akik megengedték maguknak, hogy pimasznak nevezzék például Illyés Gyulát. No, a dolog lényege az, hogy nem a viták, hanem az írószövetség belső, politikai platformjainak története szempontjából nem adhat számomra igaz képet egy olyan beszámoló, amelyik eltekint az akkor meglévő és természetesen meglévő belső vitáktól. Végül, elvtársak, az írószövetség szerepének értékelésével kapcsolatban hadd jegyezzem meg, hogy az Erdei-féle beszámoló átvette azt az értékelést az írók szerepéről, amit Déry Tibortól az Irodalmi Újság november 2-i száma hozott, és aminek a lényege: ez lett tulajdonképpen a taggyűlés hivatalos álláspontja. És mert ezt nem vitatta senki, hogy: nagyjából így mondta Déry: a magyar írók ugyan későn, de mindenkinél előbb megkezdték harcukat a zsarnokság ellen. Hát ez persze nem egy tudományos vagy alapos elemzés után leszűrt következtetés volt, hanem elsősorban itt is az a politikai funkciója, hogy segítse most, 1956. december 28-án egy elfogadásra szánt dokumentum minél egyhangúbb elfogadását. Meg kell azonban mondani, elvtársak,

hogy ez egy messzemenő túlzás. És ahelyett, hogy sokat beszéljek, engedjék meg, többen is idéztek már, hogy idézzek egy, gondolom, nem nagyon ismert, vagy inkább elfelejtett dokumentumból. A dokumentum 1957 novemberében jelent meg az akkor meginduló, és ma is élő Kortárs című lapban. Néhány részt idézek csak: „S ha kommunistáknak vallottuk és valljuk magunkat, felelősségérzetünk ezzel csak növekszik. (...) S bár az október előtti korszak kártékony módszerei ellen a párt önbírálata és útmutatása alapján, ha későn is, mi, kommunista írók vettük fel elsőnek a nyílt harcot.” Nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy a párt útmutatása az ’53-as határozat után volt. Végül pedig még egy részt, azután, hogy eszméiket a szocializmusért való kiállás eszméinek nevezik: „ha bárki jóhiszemű embernek, itthon, vagy külföldön csak átmeneti kétsége is támadhatott afelől, hogy vajon mi, írók a szocializmust, a munkás-paraszt

244