Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
3. nap
írók az írószövetség történetéről (1945-57) tobzódása? Feleletet ezekre a kérdésekre nem kaptunk. Kuczka Péter változtat a beszélgetés témáján, elméletileg igyekszik értelmezni a történteket, szakaszokra osztja fel. Beszédében ilyen szavak hangzanak: a nemzet, konszolidáció, deportálás. És mindegyik szó hazugság, mert ezekre csak azért van szükség, hogy a rémhírekből megpróbáljanak tényeket, a koholmányokból bizonyítékokat csinálni. Megkerüli azt, amiről az egész világ tud, érvényesíteni nyilvánvaló igazságként a legaljasabb kitalálásokat, amelyek a szétzúzott, horthysta-fasiszta földalatti mozgalomtól eredtek. Szóba került a magyar kérdés ENSZ-vitája is, és itt nyomban kiderült, hogy a kubai küldöttnek, aki a népirtásról szóló hazugságát a közgyűlés elé terjesztette, a magyar írók nemcsak együtt érző hallgatói, de szívbéli helyeslői is vannak. Mindenesetre Fábián Zoltánnál és Fekete Gyulánál nem talált elítélésre az a szennyes rágalom, amelyet a kubai küldött zúdított a közgyűlés ülésein a magyar népre. És így három órán keresztül vergődtünk a magyar írókkal a magyarországi események értékelésében mutatkozó, vad ellentmondások dzsungelében. Egyikük, aki kommunistának nevezte magát, a marxizmus válságáról szónokolt. További jelenlévő, egyik, irodalmi körökben mozgolódó fiatalember oroszgyűlöletét kezdte hangoztatni. Baráti beszélgetéstől távol álló légkör alakult ki. A kiáltozót eltávolították és a beszélgetés folytatódott. Amikor Budapest sötétbe borult, és a néma utcán visszatértünk szállásunkra, arra gondoltunk, hogy az ideológiai méreg, amely oly sok magyar író fejére hat, szemmel láthatóan komolyan akadályozza őket abban, hogy az új körülmények között meghatározzák álláspontjukat. Őszintén sajnáljuk, hogy a beszélgetésen nem vett részt Veres Péter, Illyés Gyula, Illés Béla, Háy Gyula. Szívesen találkoztunk volna Hámos Györggyel, az Irodalmi Újság szerkesztőjével is. Akik állásfoglalása az eseményeket megelőző időszakban gyakran legalábbis kétértelmű volt. Később megtudtuk, hogy abban az időpontban ezek az írók illetékes szerveknél arról tárgyaltak, hogy hajlandók segítséget nyújtani a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánynak a dolgozók munkába szólításában, az élet normalizálásában, s megígérték, hogy ezt a kérést felvetik az írószövetség vezetőségének ülésén. Sajnos nem tudjuk, hogyan zajlott le az ülés, de a vita nyilván gyümölcsöző volt. A Népszabadságban rövidesen olvastuk az írószövetség nyilatkozatát. Ez az okmány nem mindent mondott ki teljesen nyíltan és egyértelműen. Egyes tételei értetlenséget vagy ellenvetést váltottak ki. De ennek az okmánynak a magva, kinyíló gondolata feltétlenül felemelő volt. Idézet: »Magyarország társadalmi és gazdasági rendszere - mutat rá ez az okmány - szükségképpen a demokratikus eszközökkel, a nemzeti 232
