Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
3. nap
írók az írószövetség történetéről (1945-57) felmérni, de akkor ez nagyon fontos volt, és számunkra is nagyon fontos volt, hogy ez normális beszélgetés legyen. És ezt viszont nem volt olyan könnyű biztosítani a Szövetségben, és nem volt olyan könnyű hirtelen nyolctíz olyan írót keríteni, akikkel ezt a várható beszélgetést normálisan mederben lehet tartani. Szóval egyszerűen féltem attól, hogy itt az lesz belőle, hogy egymásra borítják az asztalt az első mondatok után. Emlékszem egy-két névre, azt hiszem, Karinthy - itt volt? -, Vészi Endre, Képes Géza... Én igyekeztem azokat kiválasztani - Örkényt! akikről feltételeztem, hogy az indulataikat, vagy a düheiket fegyelmezni tudják, és rendesen, normálisan leülnek velük beszélgetni arról, hogy mi történt, ki hogy látja, ki hogy értékeli. Ez el is kezdődött, már nem emlékszem, hatan vagy heten jöhettek ide, és Romanov volt a vezetőjük - ezt megjegyeztem a cári dinasztiáról, tényleg, a Romanov nevet-, és igazán azt mondhatom, hogy normálisan elkezdtük a tárgyalást, meg a beszélgetést. Én odaállítottam az ajtóba - most hol is volt ez? -, kint valakit, egy hölgyet, szóval egy gépírónőt - Rajcsányinét talán? azt hiszem, odaállítottam őt az ajtó elé, hogy ne engedjen be senkit, mert itt fontos tárgyalás zajlik. Beszélgettünk, nem azt mondom, hogy egyetértőén, mert hát mi mondtuk azt, hogy azért Rákosiék itt sok minden Buda Ferenc bajt csináltak, és hát ebből következnek ezek a gondok, illetőleg ezek a bajok, meg a robbanás, ez a társadalmi méretű robbanás. Ők más felfogásban, már nem emlékszem pontosan a szavaikra, és az érveikre... Egyszer csak beszakad, betörik az ajtó, és öten-hatan bejöttek, fiatalok - fiatalabb nemzedék, mint akkor mi, mi már 35 év körül voltunk, ők meg olyan huszonéves korúak voltak - azzal, méghozzá, hogy: „El akarjátok árulni az országot!” - mondták. Hát, például, nem akarok itt, élők is vannak itt közöttünk - [közben nevetés.] hát, Kamondy Laci volt az egyik. Nem ő volt a legmarkánsabb képviselője annak a társaságnak, de volt olyan is, aki rázva az öklét mondta Romanovnak, hogy: „Lőttem rátok! Igenis, lőttem 228 Buda Ferenc
