Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
3. nap
3. nap 1983. november 21. az óta is vele, el kell ismernem, hogy volt benne egy minőségi érzék - ha én magam minőséginek érzem -, amivel ő nem értett egyet politikailag, vagy minőségileg, de leadta, és ezt nem lehet elfelejteni. Na, csak ennyit a múltról! A fő dolog, amivel egész idő alatt itt foglalkoztunk, a történelemben, gyerekek, nincsen ellenpróbája. Egy fizikai vagy kémiai kísérletet meg lehet, százszor újra és újra meg lehet próbálni, így össze vegyíteni, úgy össze vegyíteni, és mi lenne, ha így lenne, mi lenne, ha úgy... A történelemben nincsen ilyen! Ami egyszer megtörtént, azt még csak megkérdezni se lehet, hogy mi történt volna, ha?!... Ilyen nincs! Ahogy az én életemben, vagy a Te életedben, Könczöl, vagy a Te életedben, Lajos, vagy akárki életében, hogy mi lett volna, ha?... Hát ezen lehet meditálni, de ezek nem reális dolgok. Valami olyan vas dolog a történelem, egy embernek az élettörténete, hogy a „mi lett volna, ha?” kérdését nem tartom írói kérdésnek, és nem tartom írói feladatnak. Ez a filozófusok feladata. Nem célravezető... Az író feladata a krónika, a dolgoknak, a tényeknek, az eseményeknek a megírása! Vitatkozva, a másik, ami felé itt megyünk: forradalom volt ez, vagy ellenforradalom? Ez nem esztétikai kategória, [nevetgélés.] Nevessetek, röhögjetek! Kinevethettek, vagy mondjátok, hogy esztéticizmus, amit csinálok. Engem nem érdekelnek ezek a kérdések. Ezek meghatározások, amelyek a szociológusok, a politológusok, a filozófusok, a politikusok dolga. Nekem, az írónak nem ez a dolgom. Nekem az a dolgom, hogy amikor az utcán jöttem-mentem, lődörögtem, mit láttam, és elemi kötelességem, hogy ezt realista módon, szürrealista módon, vagy allegóriában, vagy az isten tudja, hogyan, megírjam. Az más kérdés, de nekem ez a feladatom. Ezért nem érzem az itteni társaságot és az itteni helyet alkalmasnak ezeknek a kérdéseknek a további megvitatására és feszegetésé- re. Aki ide bejön, látja, az van kiírva, hogy: Magyar írók Szövetsége. Nagyon szép dolognak tartom! Berecz elvtárssal vitatkozom ebben a kérdésben. Igenis, a fiatal íróknak joguk van ahhoz, hogy a magyar írók, az idősebb magyar írók, a Magyar írók Szövetségének a történetét megtudják, megismerjék. Joguk van, mert ez az irodalomnak a léte, a magyar irodalom történetének a része! Szemben Fekete Gyulával, aki itt ül, én azt hiszem... - Ne haragudj, Gyuszi! Én nagyon szeretem Fekete Gyulát, [közben a háttérben nevetgélés.] Tisztelem és tudom a nehéz sorsát, de a fiatalabbak nem tudják, és Ő se haragszik meg azért, ha elmondom, hogy Ő is osztozott Molnár Zoltánnak a sorsában, és utána, ahogy mondani szokták: szabadságvesztést szenvedett el. - Tisztességes, nagyon derék embernek tartom, de az az érzésem, hogy Ő innen, ebből a helyiségből másképp látta a dolgokat, mint ahogyan én látom. 211
