Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
3. nap
3. nap 1983. november 21. annak tisztázatlansága, hogy mennyire azonosítjuk magunkat az ’50-es évek első felével, illetve mennyire határoljuk el tőle magunkat. Ez alapvető politikai kérdés, ami a kutatás szintjén annak intenzitásán is megjelenik. Nagyon nagy hibának tartom - mondotta Berend T. Iván -, hogy nem nézünk szembe ezzel a korszakkal, mert ez a szembenézés a mostani reformfolyamatnak szerves része, követelménye. Tehát tulajdonképpen a reform körül folytatott szellemi, szakmai vitáknak és harcnak a követelménye is, hogy intenzívebben foglalkozzunk ezzel a korszakkal.” Nem akarom folytatni a történészek panaszkodását, hogy mennyire kutatható, nem kutatható ez a korszak... Inkább annak örülök, nagyon örülök, hogy eljött Berecz elvtárs is, és annak is, hogy itt van Molnár János, aki a Nagy-budapesti Központi Munkástanáccsal és egyéb történésekkel foglalkozott, kutatta ezt a korszakot. Bizonyára segít bennünket azt kibogozni, hogy - most ide az következne, hogy és itt visszautalnék Berecz elvtárs egy mondatára, hogy mi azt nem fogjuk, és nem tudjuk eldönteni, hogy ez a korszak forradalom vagy ellenforradalom volt. Ez nem is a mi feladatunk, mert valóban nagyon alapos történelmi munkákra volna szükség, viszont az igény is egyszerűen emberi mivoltunkból adódik, hogy ismerni akarjuk azt a helyet, ahol vagyunk. És ismerni akarjuk azoknak az íróknak a tevékenységét, akik végül is előttünk állnak, és dolgoznak. Annak a szövetségnek a történetét, annak az országnak a történetét, amelyikben élünk és dolgozni akarunk. Nem tudom, javasolják-e, hogy most szünetet tartsunk, vagy folytassuk? Kaptunk közben egy kis levélkét, hogy bezár a büfé... Frissítsük fel magunkat, és tíz perc szünet után folytassuk! [vége a kazettának] LEZSAK SÁNDOR: A kiskunmajsaiaknak köszönjük meg az almát mindannyiunk nevében, és szeretném elmondani - többen megkérdezték tőlem a szünetben, és az előző két alkalommal is, hogy ki fényképez? Egyik barátom fényképez, én kértem meg rá. Azt hiszem, tartozom ezzel az igazságnak, mert sok félreértés születhet ebből. Az előzőekben megszólalt Fekete Gyula, az írószövetség akkori titkára. Azt hiszem, érdemes most meghallgatni Molnár Zoltánt, a vidéki titkárt, aki 1956-ban az írószövetség vidéki titkára volt. MOLNÁR ZOLTÁN: Engedjétek meg, hogy azzal a szónoki fogással kezdjem, hogy nem készültem felszólalni, de rögtön meg is hazudtolom magam... Én nem voltam itt a legutolsó alkalommal, valamit hallottam róla, többek között azt, hogy túlságosan egyoldalú volt a beszélgetés, amit Lezsák 205
