Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
3. nap
írók az írószövetség történetéről (1945-57) hiszem, még sokan szeretnénk letenni az asztalra a miénket. Most még valamit, még mindig csak elöljáróban hadd mondjak. Kérem szépen, én amikor hallgattam ezeket a dokumentumokat, ezeknek a fényében is igazolódott bennem az a magamról alkotott képem, és én most igyekszem egy kicsit az akkori fejemmel gondolkodni, még tán előadni is. Tulajdonképpen egy kicsit „szektás” voltam, párttag, természetesen, és mindenféleképpen derék, jó párttag szerettem volna lenni. Ez nem azt jelenti, hogy rákosista voltam, csak a tekintetben föltétlenül - nem, az talán túlzás, hogy szektás, még visszamenőleg sem lehetek magamhoz ilyen szigorú -, mindenképpen roppant fontos volt számomra is, úgy mondanám, első rendűén fontos volt számomra a pártszerűség. Ez a pártszerűség persze, most megint ne essünk tévedésbe, muszáj ilyen kifejezésekkel élnem, ez a pártszerűség azt jelenti, hogy annak a többségnek a hadával együtt menni, ami akkor a pártot jelentette. Tehát az én becslésem szerint - nem tudom, Tamási Lajos helyre igazítana-e-, mondjuk, 80%-os lehetett a pártszervezetünkben az a többség, amely őszintén és nagyon-nagyon határozottan kívánta, hogy a XX. kongresszus megállapításai, határozatai érvényesüljenek nálunk is. Az itt jelenlévők - nyilván nagyon sokan nem párttagok - erre megint nem biztos, hogy jól kapcsolnak. Azt, hogy a XX. kongresszus, és azt, hogy annak határozatai és megállapításai számunkra akkor a fő irányvonal volt, 1956 februárjától kezdve... Nekem nem volt olyan szerencsém, hogy végighallgassam valahol Hruscsov beszédét, de azért sok mindent tudtam belőle. Ezt-azt azért a párttagok jó része és a nem párttagok jó része is csak-csak megtudott a Hruscsov-beszéd alapján. És sok minden egyéb is kiderült, olyasmi, ami az előtt nem derült ki. Általános feszültség, általános áradás volt a tekintetben, én most elsősorban csak a párttagokról beszélek, mert hiszen abban a közegben mozogtam. A múltkor már említettem, hogy az írószövetségben voltaképpen az írószövetségi életet a pártélet jelentette. Hát majdnem teljesen a pártélet jelentette 1956-ig, tudniillik akkor még nem külön pártszervezete volt az íróknak, hogy csak a nem dolgozó írók, vagy a már nem dolgozó írók tartoznak hozzá, hanem mindenki hozzátartozott. És itt voltak a kétnapos, nagy viták, vitatkozó pártgyűlések, ahol is minden ilyen dolog terítékre került, és nagyon nyíltan, őszintén és keményen megvitattuk a soron lévő, soron következő, legfontosabb dolgokat. Na, mostan hadd menjek egy lépéssel tovább. Akkor, amikor én még - most próbálom magam visszahelyezni - arra is tisztán emlékszem, hiszen nem is nehéz emlékezni, írtam is erről, én elméletileg is végiggondoltam ez egyik totómesét magamnak. Bocsánat, hogy ezt a nem ideillő 186
