Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
3. nap
3. nap 1983. november 21. nyilatkozatban követelte a kormány gyors intézkedéseit, köztük most már az AVH feloszlatását is. Ugyanezen a napon az elnökség küldöttséget is menesztett Nagy Imréhez. A küldöttség az egyetemisták küldötteivel együtt előbb Donáth Ferenccel és Losonczyval, majd Nagy Imrével tárgyalt. Velük egyetértésre is jutottak a legfőbb kérdésekben, közelebbről abban, hogy a felkelés és a felkelést teljes együttérzéssel kísérő népmozgalom egészében véve nemzeti, demokratikus jellegű, és a döntő, szocialista vívmányok alapjáról nem tér le. Széles nemzeti egység megteremtésére van tehát lehetőség, s ennek megfelelő nemzeti kormány alakítására, s a kormány gyors cselekvésére van szükség. Nagy Imre helyes állásfoglalását azonban a Központi Vezetőség rákosista tagjai erősen támadták, és ezzel még vontatottabbá és fel- emásabbá tették a vezetés amúgy is veszélyesen elkésett intézkedéseit. Végre a következő napon Nagy Imre mégis bejelentette néhány fontos követelés teljesítését. Az AVH feloszlatását, s azt az elhatározást, hogy a szovjet csapatokat kivonják Budapestről. Október 27-én az Egyetem központi épületében megalakult a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága. Ebben az író- szövetség megbízottai is részt vettek. Az Értelmiségi Forradalmi Bizottság első felhívásában a következő megállapítások voltak: a magyar nép hősi szabadságharca kivívta első győzelmét; véget ért az a korszak, amelyben büntetlenül lehetett zülleszteni és kiárusítani gazdaságunkat, természeti kincseinket; véget ért a Rákosi-Gerő-Farkas-féle sztálinista politika, amely ki akarta ölni a hazafiságot a nép és az ifjúság szívéből. A kiáltványban foglalt követelések pedig mind a független, magyar nemzet szocialista és demokratikus fejlődésének biztosítását célozták. Október 28-tól november 3-ig a már kivívott győzelmek alapján az új, demokratikus berendezkedésre való készülődés gondjai és reményei kerültek előtérbe. A monopolisztikus jellegű egy- pártrendszer nyilvánvalóan megbukott, s e bukás látható következménye a régebben erőszakkal elsorvasztott pártok feléledése volt. A pártok alakításának zűrzavarában most már a kapitalista, restaurációs törekvések is szóhoz jutottak, a legérthetőbb módon Mindszenty rádióbeszédében147. A forradalmat tehát védeni kellet mind a horthysta, mind a rákosista restaurációs kísérletekkel szemben. Erre a védelemre a forradalom fő erői, az ifjúság és a munkásság készen is állottak. Karhatalmi módon szerveződni kezdett a 4 Elhangzott 1956. november 3-án. 173
