Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
2. nap
írók az írószövetség történetéről (1945-57) szocialista demokrácia131 útján juthatunk el a kommunizmusig, az állam teljes és végleges elhalásáig. Nem átmenet nélkül, hanem fokozatosan, de ki tagadhatná, hogy ez a fokozatosság máris napirenden van nálunk, például a gazdaság szervezésében és a kulturális nevelésben.” A következő bíráló kommentár fűződik ehhez a gondolatmenethez: „Fekete Gyula tévedésének alapja az a nézet, amely szerint a szocialista demokratizmus kiszélesítése azonos az állam elhalásával.” [kitörő nevetés.] Nem kell ezen mulatni! Ezek véresen komoly dolgok voltak akkor! „Nem érti meg az állam elhalásához vezető folyamat ellentmondásosságát. A szocializmusba való átmenet állama abban is különbözik a kapitalizmus államától, hogy szerepe sokkal nagyobb a társadalom életében.” És így tovább, és így tovább. Ezeket csak azért idéztem - nagyon sok idézet áll ma itten rendelkezésünkre -, mert valóban azt szerettem volna - és fordítsuk megint komolyra a szót -, azt szerettem volna mintegy feltételezni, nem akarom azt mondani, hogy igazolni, csak szerettem volna feltételezni, hogy itt valóban egy olyan folyamat zajlott le, amely egy korábbi állapot, egy talán nem egészen ésszerű állapot keretei között lefolytatott egy olyan bizonyítási eljárást, ahol az ellenvéleménynek, a védőügyvédnek nem volt semmiféle szerepe. Ennek a-mondhatom nyugodtan azt is, hogy hamis bizonyítási, konstruált bizonyítási eljárásnak - során létrejött egy ítélet, és ezt az ítéletet alkalmazza azóta is a publicisztikának és a történetírásnak egy része. A gondolkodásnak erre a folyamatára és erre az anomáliájára szerettem volna utalni. Tehát nem a korabeli eseményeknek a megítélésével, vagy kivált nem a korabeli eseményeknek a felidézésével szerettem volna foglalkozni ebben a felszólalásban, hanem egy olyan gondolkodási rendszerrel, amely, azt hiszem, hogy azóta is nagyon sok kárt okozott a magyar szellemi életben. Hiszen éppen az itt már előkerült kézikönyv is bizonyítja azt, hogy például - hogy egy másik területről hozzak példát - az 1960-as években lezajlott egy sereg olyan kritikai vita - a nagy művek körül, mondjuk Illyésnek a Kegyence és Sántának az akkori írásai, a Rozsdatemető körül - ahol kétféle kritikai állásfoglalás érvényesült. Voltak kritikusok, akik ezeknek a műveknek az újszerűségét és az értékét emelték ki. Azok a kritikusok akkor kikaptak! Az irodalomtörténet-írás azóta rehabilitálta, igazolta ezeket a műveket, sőt, az új magyar irodalomnak a tengelyébe állította őket. 131 Szocialista vagy népi demokrácia: szovjet mintára létrejött kelet-európai politikai rendszer a II. világháború után, a munkásosztály és a parasztság hatalmát hivatott érvényesíteni; ellentéte a polgári demokrácia. 154