Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
2. nap
? nap 1983. március 8. kívánsága, vágya vagy valami efféle. Hogy az 1945-ös koalíciós idők, vagy a többpártrendszer, vagy efféle, valószínű... De ezt sem nevezném ellenforradalomnak. A párttagok körében pedig általában nem is volt ilyen az én emlékezetem szerint. Csak az, hogy szabaduljunk már a pártra telepedett hatalmi klikktől, és újuljon meg a párt. Akkoriban már Kádár János nagy névnek számított, és Nagy Imre, akiről mindenki tudta, hogy Rákosi ellentétele volt, tehát már ez önmagában is elég volt arra, hogy vonzása legyen. LEZSÁK SÁNDOR: Köszönjük szépen. POMOGÁTS BÉLA:. Nos, amikor Lezsák engem fölkért arra, hogy itt megszólaljak, akkor én is azt a bizonyos Gondolatok az Irodalmi Újságról című füzetet készítettem elő. Noha mostanra számos poént ebből lelőtt, azért nem tudom megtartóztatni magamat attól az örömtől, hogy néhány mondatot ne olvassak föl. Tudniillik valóban arra a kérdésre szeretnék választ adni, vagy választ keresni - mondjuk így -, hogy az írók ellenforradalmárok vol- tak-e. Nem a tanúnak a jogán, hiszen én abban az időben diák voltam, és nem voltam tanúja közvetlenül az eseményeknek, de utóbb foglalkoztam velük. Nos, én azt hiszem, itten erre a kérdésre már egyébként válasz érkezett, tehát nem lesz merőben új, amikor bejelentem a véleményemet, hogy szerintem az írók nem voltak ellenforradalmárok. Nem is ezt szeretném bejelenteni, hanem arra szeretnék figyelmeztetni, hogy egy sajátos bizonyítási eljárásnak az eredménye az a megállapítás, amely szerint az írók ellenforradalmárok voltak. Ez a bizonyítási eljárás úgy alakult ki - hogyha a mai szövegeket nézem, tehát a mai történelmi, irodalmi, irodalomtörténeti publicisztikai ítéleteket, amelyek erről a korról, vagy az íróknak az akkori szerepéről szólnak, akkpr ezek a szövegek - most gondolok például Berecznek a szövegére, gondolok Hollós Ervinnek arra a tévé-interjújára, amit 1981 őszén lehetett a televízióban hallani, és bizonyos mértékig még az irodalomtörténeti kézikönyvre is gondolok - persze ezek között a szövegek között vannak bizonyos finomsági eltérések. Tehát, mondjuk, amit Hollós Ervin jóval durvábban fogalmaz meg, azt egy irodalomtörténeti megállapítás áttételesebben, udvariasabban, finomabban ír le, természetesen. De mindenképpen, amikor ezeket a szövegeket olvasom, akkor egy ítélettel találkozom. Nem egy bizonyítási eljárással, hanem egy ítélettel, mintha egy bírósági ítéletnek a végső verdiktjével, és éppen az a bizonyítási eljárás, az argumentációs rendszer, az érveknek az a struktúrája, amely megalapozta ezt az ítéletet, a kimondott ítéletet, az nem most történt meg, nem most zajlott le, nem most készült el, hanem 1956 végén, 1957-ben, 1958-ban. Tehát arra figyeltem fel, hogy 151
