Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
2. nap
2. nap 1983. március 8. át... És semmi olyan mozgás, már politikai jellegű és számon kérő mozgás, nem nagyon emlékszem rá, hogy párton kívül keletkezett volna. Itt, a pártban már akkor, 1956-ban igenis keletkezett! Emlékszem - Tamási miért szökött el?! -, emlékszem például egy taggyűlésünkre, amikor még csak bejelentették, hogy Farkas Mihály - most nem vagyok biztos - 23 vagy 27 kommunista tábornokot végeztetett ki. Ezt felolvasták mint a párt felső szerveinek, a központi bizottságának vagy a politikai vezetőségének határozatát, Farkas Mihállyal kapcsolatban, hogy kizárják ezért a pártból, vagy valami ilyesmi. [kitörő nevetés.] Egymás után szólaltunk fel: no és? Hát ezzel vége? Hogy kizárják a pártból Farkas Mihályt, azért, mert ezt, meg ezt csinálta?! Tulajdonképp igenis, akkor még az történt, hogy minden módon, minden erővel a pozícióikat megpróbálták őrizni, Rákosi, Gerő, Farkas, Révai és a többiek. Minden módon igyekeztek átvészelni a XX. kongresszus után keletkezett pártbéli forrongásokat. De hangsúlyozom: elsősorban a pártban keletkeztek ezek a forrongások, mert mindenki személyesen is ilyen-olyan válságot élt át akkoriban, ilyen-olyan meghasonlásba keveredett önmagával. Mert a pár- tonkívülieknek - nyilván vannak itt jelen, akik pártonkívüliek voltak akkoriban - nyilván nem jelenthetett olyan lelkiismereti kérdést ez az egész, mint a párttagoknak, akik valamiképp részesnek érezték magukat azokban a bűnesetekben, amelyeket a XX. kongresszus is felhozott. És akkor már jövöget- tek - hiszen egyre-másra jöttek, nem olyan nagy számban, egyébként - ki a törvénytelenül elítéltek, és azért mégiscsak terjedt, ha meg is mondták nekik, hogy arról pedig szó se essék, ami odabent volt!... Azért terjengett a család révén és más módokon is... Még azt is hamis beállításnak tartom, hogy az írók lecsatlakoztak Nagy Imre mellett! Tudniillik, emlékezetem szerint, ez a valóságban nem így volt. A valóságban csak a tagadás volt! Még írtam is erről a Művelt Népben'26, hogy: itt tagadunk, mindenki csak tagad! De nincs, mit állítsunk! Egyelőre el kellene jutni az állításig. Mert én akkor is, hangsúlyozom: roppant vonalas voltam, mint világéletemben mindig, akkor is nagyon vonalas ember voltam. A közgyűlésen is a lenini normák érvényesítéséért szóltam. Tessék megnézni, miket!... POMOGÁTS BÉFA: Majd fölolvasom, mindjárt!... [kitörőnevetés.] FEKETE GYULA: De csak jellemzésül mondom a következőt: amikor Rákosit leváltották, lemondatták, ha például akkor Kádár Jánost választják 126 126 1947. július-1948. május, 1950. április 4. - 1956. október 21. között megjelenő kultúrpolitikai folyóirat. 149
