Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
2. nap
írók az írószövetség történetéről (1945-57) jó, egyet lehet vele érteni. Csak persze a kommentár, meg a magyarázat dönti el, hogy ki hogyan értékeli ugyanazt a szöveget. Mert Berecz, ugye, azt teszi hozzá mindahhoz a pozitívumhoz, amit fölsorol, és ami az írószövetség közgyűlésén történt, hogy ez az ellenforradalom előkészítése. Ott valójában nem volt más, szerintem, mint a XX. kongresszus szellemének érvényesítése az írószövetség és az irodalom életében. Azt gondolom, - hogy egy kicsit általánosítsak-, hogy 1953. július, illetve az új kormányprogram és a XX. kongresszus nem két különböző dolog volt. ’53-tól, a kormányprogramtól a XX. kongresszusig egy pozitív folyamatnak voltunk a résztvevői, ellentétesen, persze harcok, verekedések, vereségek, győzelmek sorozatával. Meggyőződésem, hogy a kormányprogramot előkészítő határozat, továbbá a határozatot előkészítő - és csak pletykaszerűen értesültünk róla, de biztos, hogy volt ilyen - moszkvai tárgyalások tulajdonképpen ugyanazt a politikai irányvonalat képviselték, mint amit később a XX. kongresszus képviselt. Az írók vitái nem értékelhetők komolyan másként, mint ennek a pozitív vonalnak a kiharcolásaként, annak a támogatásaként. Tulajdonképpen mindazok, akik később, a XX. kongresszusra hivatkozva végzik, végezték politikai tevékenységüket, tulajdonképpen ennek az irodalmi vitának, vitasorozatnak nagyon sokat köszönhetnek. Na, most a XX. kongresszusról, arról, hogy hogyan értesültünk a XX. kongresszus eseményeiről, arról beszélt Tamási. De elmondanám, én hogyan értesültem róla. Előzménye volt 1955 decemberében az a bizonyos párthatározat, az írók jobboldali elhajlásáról, előzménye volt a Vasas Székház-beli gyűlés, előzménye volt december 24-én a kiosztott pártfegyelmik sorozata. Nagyon rossz hangulatban voltunk, nem kétséges, én legalábbis nem reméltem semmiféle komoly változást a XX. kongresszustól. Ezért volt az, hogy szokásomtól eltérően nem azonnal azzal kezdtem a napomat, hogy bevittem az újságot, és elkezdtem elolvasni. Egyik reggel, a kongresszus időtartama alatt, még aludtam, amikor megszólalt a telefon. Fölvettem, Király István barátom volt a hívó, és majdnem elcsukló hangon azzal a mondattal kezdte, hogy: „Igazatok volt”. Félálomban nem tudtam, hogy miről van szó. Megkérdeztem: „Miről beszélsz?, miért nem volt igazunk?”. Azt mondja: „Nem olvastad még a mai lapot?” Nem. „Hát olvasd el a mai lapot.” Utána elolvastam a lapot, és volt valahol egy mondat, az egyik kongresszusi felszólalónak egy mondata, amely valahogy úgy hangzott, hogy mi valóban teljesítjük Lenin végakaratát. Ebből Király azonnal megértette, hogy Sztálin - aki, ugye, a híres sztálini esküben Lenin végakaratának teljesítőjeként lépett föl - nem teljesítette Lenin végakaratát, tehát 142
