Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
2. nap
írók az írószövetség történetéről (1945-57) volt jelen! Az írókat, az írók képviselőit a munkásokkal, a néppel szembesítették. Az egésznek már az előhangulata és a felkészítése is így zajlott: na, most ezeket a nyavalyás írókat meg kell leckéztetni! Keményen! Vasököl oda üt, ahova köll! Szóval most ide kell ütni. Ez mintegy alap szituációja volt a Magdolna utcának. Még egy ilyen rövid kis epizód, ami szintén jellemzi a kort: a márciusi határozat után, ’55-ben nagy kínban volt Lajos, emlékszem rá, egy aktívára engem is meghívott. Akkor is már sokszor járt a szám, vagy ilyesmi miatt. Annak az aktívának maradt bennem a képe, ahogy középen valahol Gergely Sándor elhelyezkedett és körülötte az újonnan alakuló udvartartás, és ahogyan lassacskán másra nem is nagyon figyelve, azt akarom érzékeltetni, ahogy rendszerváltozás történik egy szövetségben, és ki mit vállal. Egyetlen képre nagyon jól emlékszem, Lajos: mikor Gergely Sándor maga, mint legokosabb pápája ennek a gyülekezetnek, azt mondja: „Vigyázzunk, elvtársak, nem kell túl sokat egy embernek vállalni, mert azután nem tudjuk a helyünket megállni.” És így tovább. A funkciókat, meg mindenféle feladatokat akkor, ezen az aktíván, a márciusi határozat után, mintegy természetesen elosztották egymás között. Még néhány mondatot a memorandumhoz. Nem tudom, ez milyen értékű dokumentum, csak azt tudom, hogy én is aláírtam. Ha nem volna jó az emlékezetem, arra feltétlenül emlékeznem kell, hogy utána be is hívattak a pártközpontba. Szalai Bélával nagyon hosszú csetepaténk volt, a vége az lett, hogy én nem írtam levelet, viszont szóban elismertem: amennyiben a pártközpontnak az a véleménye, hogy ez szervezkedés, akkor én helytelenítem, hogy ez szervezkedés. De azzal egyetértek, ami a memorandumban áll, és nem érzem szükségét, hogy bármilyen levéllel ezt mentegessem. Tehát nem biztos, hogy itt nem voltak más dokumentumok is forgalomban, és nem írhattak alá mások is ilyen dokumentumokat. Mert erre határozottan emlékszem! LEZSAK SÁNDOR: Sajnos a memorandum szövege nem a Belügyminisztérium archívumából való, szeretném is hozzáfűzni: valóban kétséges lehet az aláírók névsorának a hitele. Szünetet javaslok, utána pedig a memorandummal folytatjuk. LEZSÁK SÁNDOR: Történeti áttekintéssel folytatnám. 1956-hoz érkeztünk. 1956, és talán az azóta eltelt időszak egyik legjelentősebb eseményére február 14-től 25-ig, Moszkvában került sor: az SZKP XX. 130
