Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
2. nap
írók az írószövetség történetéről (1945-57) mikor gyülekeztünk, azt mondta nekem: „Magára külön figyelni fogok!” Mikor elköszöntünk - semmi helye a félreértésnek tüntetőleg nem fogott velem kezet. Nagyon elégedetlen volt azzal, amit mondtam. Az is lehetett! De az is biztos, hogy nem volt ez nyílt szembenállás. Azt megtenni nem tudtam, nem lehetett. A legnagyobb agitátora a küldöttségnek Darvas volt. Sajnos ő is rendkívül bizonytalan volt, és sokan emlékeznek talán arra a beszédére, melyben érzelmi és demagóg módon próbált argumentálni az ennek alapján készülő párthatározat mellett, amelyik az írók jobboldali elakadását rendkívül erősen megfogalmazta. Mikor jöttünk el - Darvasban így lakott két ember, de mindnyájunkban lakozott egy-két ember bizonyos helyzetekben! - azt mondta, szégyelli magát. Kegyetlen harc! Az összeválogatott aktíván tudták, miről van szó, és közbeszólásokkal meg-megszakították. Emlékszem pl. Háy Gyulára: „Nem sok időnk van már! A kimért idő szempontjából, igen, igen, lejárt már a maga ideje!” Szóval ilyen demagóg lincshangulat támadt az aktíván. Kegyetlen lecke, kegyetlen dolog volt! De ha volt még bennünk illúzió, ez volt annak a végső eltűnése. Még egyet! Bocsánatot kérek, mert belőlem már sok volt és vannak itt még! Az aktíva előtt kapok egy értesítést, hogy a Pártközpontban kulturális aktíva lesz, menjek oda. Természetesen elmentem, délután valamikor, s a legnagyobb ámulatomra a napirendje az aktívának ott is az irodalom. Ez személyemben is vérig sértett! Legalább tudnom kellett volna, hogy az irodalomról fog Andics összevissza beszélni, hogy akkor én mint az írószövetség titkára készüljek, ha már az irodalom van napirenden. De nem tartották szükségesnek szólni. Körülbelül elmondta, amit a későbbi határozatban megfogalmaztak az írók, a jobboldal elhajlás stb. Ott ültem, és jöttek a hozzászólások. Ez egy belső aktíva volt, de országos szintű, az ország különböző részeiről a vezető kultúrfunkcionáriusok voltak jelen. Nekem itt muszáj beszélnem, bármennyire is pártszerűtlen, de tűrhetetlen, hogy én ne tudjam, mi van napirenden! Simon István is jelen volt, Andics elvtársnő jobbkeze, ő tüsténkedett ennek a szervezésével, gyakran járt az írószövetségbe, de nem figyelmeztetett, hogy mi készül. Kénytelen voltam szót kérni. Az sem lehet, hogy itt irodalomról van szó, többen ismernek, s az írószövetség titkáraként pont én nem szólok. Kénytelen voltam szót kérni, próbáltam óvatosan fogalmazni, abban viszont nagyon kategorikusan, hogy én mint titkár, nem tudom elfogadtatni a pártszervezettel az Irodalmi Újság betiltását. Elvileg nem tudom elfogadtatni! Erre azért emlékszem nagyon határozottan, mert mikor ezt mondtam, hogy elvileg nem tudom elfogadtatni, megszólalt egy hang a teremből: „Ugyan már. Tamási elvtárs, mi egy 128
