Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
2. nap
írók az írószövetség történetéről (1945-57) KUCZKA PÉTER: A memorandum után! TAMÁSI LAJOS: Nem a memorandum után. Már azon a taggyűlésen, ahol a memorandum napirendre került, Erdei Sándor már nem volt itt, akkor már nem ő volt az első titkár, eltávolították. Elvileg a cikke miatt, ami a betiltott Irodalmi Újságban van, ami az új kezdemények ideológiai megalapozásának volt tekintendő. így kezelték már előbb. Erről a taggyűlésről akarok néhány szót mondani, mert ez egy kegyetlen dolog volt. Megírtam a beszámolót, a párt vezetőség megnézte. Engem a pártvezetőség akkor ott rögtön, a vezetőségi ülésen finoman szólva megbírált - bár ott volt Nagy Péter is, aki szintén érintett volt -, hogy ezt hiba volt aláírni, mert ez a párt álláspontja. A taggyűlés előtt egy órával kijött az írószövetségbe Andics Erzsébet és Horváth. Följöttek a pártirodába, hogy hogyan fog a taggyűlés lebonyolódni. Andics rendkívül határozott, energikus indítással jött, ez volt az utasítása, nyilván. Az volt az első, hogy nekem önkritikát kell gyakorolnom a beszámolóban, mert akkor nem hiteles, ha bármit mondok.... Itt megint érdekes momentum Horváth Márton. O akkor már a Szabad Nép főszerkesztője volt, teljesen csendben maradt. Nem szólt. Én mondtam Andicsnak, hogy önkritikát nem tudok itt mondani, egy kifogadást fogadok el, amit megfogalmazok: hogy a memorandumot én magam is aláírtam. Körülbelül így szól, valahol még megvan: „a vezető pártszervezetek szerint a memorandum mint szervezkedés helytelen, nekem ezen gondolkodnom kell.” Pont. Ez volt, amit a beszámolóba beszúrtam, így olvastam fel a taggyűlésen. Várva azt, hogy a taggyűlés ebben a dologban bizonyos fokig segítséget nyújt! A segítség meg is történt volna - a „volnát” hozzá kell tennem, mert akit itt sokan a kortársak ismernek, Zelk ezekben az időben, zűrzavarában, élt, mint hal a vízben. Legyünk őszinték, mert ő volt a nagy debatter. Sokan emlékezhettek Zelk szónoki mutatványaira. Egy szót nem szólt nekem, hát ezt én nagyon sérelmeztem, teljesen szubjektív, amit mondok, hogy az a tervük, mármint neki, meg akik szervezték ezt a memorandumot, hogy felolvassák a taggyűlésen. Zelk egyszerre felpattant és felolvasta ezt a szöveget. Végig, az aláírók nevével együtt. Egy bomba robbant! Ahogy hallom, a Mérayék által Nyugaton megjelentetett könyvben, ezt különös módon az én emlékezetemhez nem egészen hűen interpretálják. Ez nem három napos taggyűlés volt, hanem egy napos. Ahol a záró része alatt tulajdonképpen, természetesen rendkívül élesen bírálták az aláírókat a pártszervezetnek az ultrabalos tagjai. Senkit nem akarok bántani, de hogy csak egyet mondjak: pl. Gergely Sándor - rendkívül élesen, hogy ez a párt 126
