Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
1. nap
I. nap 1982. december 7. a hernyótalp, a hernyótalp nyoma rajta volt a kabátjukon. Hogy van vaj, kenyér, meg nem vagyunk nyomorban, azoknak az embereknek köszönhető, akik csodálatosan kifejezték, őszintén, a fiatalság lendületével, hitével egy nemzetnek az öneszmélését. Életem legnagyobb élménye volt-16 évesen -, amikor mindenki boldog volt az utcán. Őszintén beszéltünk, és órák alatt eltűnt a rendszer, amelyik addig hazudott! Nem volt senki felelős - ami a németeknek nagy élménye. A német kisember azt állítja a mai napig, hogy nem tudott Auschwitzról. És nagyon érdekes, a történészek igazolják, hogy nem tudhatott róla. Mert halálbüntetéssel büntette a rohadék Hitler a rádióhallgatást! Tehát én elhiszem a jóhiszeműségét a magyar írástudóknak. Elhiszem, csak egyet nem szabad csinálni: tovább folytatni a hazugságot. És még egy! Nekem, magyar embernek, akit hiába szólítanak fel, fegyveresen, 1982-ben, hogy hagyjam el Magyarországot, nekem nem Teherán, nekem nem Teherán a legfőbb tájékozódási pontom. Nem! Nekem az, hogy itt élünk - ezer éve élünk itt, amikor még hol voltak a nagy ipari demokráciák! -, nekünk legalább a legnagyobbjaink előtt, Bibó István előtt, a magyarrá lett és a régi szerepét vállaló, a felére fogyott Nagy Imre előtt, és a többi szerencsétlen előtt, Losonczy Géza előtt - aki megfulladt, mert megölték a Fő utcában, etetés közben, Háy Gyula hallotta a halálhörgését -, és a többi előtt. Igenis ahhoz, hogy irodalmunk, hogy művészetünk legyen, hogy az ifjúságunk ne szipuzzon111, ahhoz tisztáznunk kell ezeket az alapvető kérdéseket. A nyelvünket kell megtisztítani! Egyébként ez a szó nem az én találmányom. Michnik mondja: a nyelv szovjetizációja taszított minket oda, ahol vagyunk. Hogy tudjuk jól, mit csináltak: Adam Michniket úgy összeverték most, a letartóztatása után, hogy nem ismertek rá a barátai. Ha ettől nem szabadulunk meg, továbbra is... Azt mondja Cs. Szabó László - jól figyeljetek, - nyitás van a magyar irodalomban. Olvasom a dolgozatot, hát nézem innen, nézem onnan, hát ez csak ravasz halandzsa! Hát ez az! Milyen művészet az, ami nem az igazságra, nem a valóságra épül? És azt a megfélemlítést, ami azért most is titokban folyik, azt vissza kell utasítani. Magyarország nem politikai rendőrtiszteké! Magyarország 10 millió emberé. 10 millió magnyi jogomat követelem! CSOÓRI SÁNDOR: Te, bocsáss meg, nagyjából én egyetértek, de nem szeretem, ha demagóg valaki. Sok igazságod van, de ilyet nem szónokolva 1 1 Szipózik, szipuzik: kábító hatású anyagot beszippant 101
