Bakos István: Nemzetépítő kísérlet. A Magyarok Világszövetsége kronológiája 1989-2000 - RETÖRKI könyvek 17. (Lakitelek, 2016)
A magyarok világszervezetének rövid krónikája az ezredfordulóig
Előzmények, jogelőd szervezetek Előzmények, jogelőd szervezetek A történelmi Magyarországról kivándorolt, elmenekült, száműzött magyarok nyomait, Kárpát-medencei honalapításunk óta, Európa és a világ különböző országaiban - kisebb-nagyobb mértékben minden korszakban megtaláljuk. Az egyetemjáró diákok és a politikai emigránsok a visszatérés szándékával tartózkodtak külföldön, amit lokálisan szervezett közösségi életükkel, kapcsolataikkal és a magyar kultúra ápolásával is erősítettek. Átfogóbb keretet teremtett a szabadságharc leverése után elmenekült, vagy kiűzött ún. Kossuth-emigráció, akik létrehozták egymással, a hazával - főként híveikkel, a forradalomhoz, a szabadságharchoz hű társaikkal - kapcsolatot tartó szervezeteiket. 1859 májusában Párizsban Kossuth Lajos, Klapka György és Teleki László Magyar Nemzeti Igazgatóság (MNI) néven megalapították a magyar emigráció politikai-szervezeti központját. Ez a félezer főből álló intézmény, közel egy évtizeden át ébren tartotta, 48 szellemét, a kettészelt Magyarország Erdéllyel való uniójának eszméjét; táplálta a magyar önrendelkezés visszaszerzésének szándékát, s példájával buzdított a hazaszeretetre. Létével szolidáris együttműködésre serkentette a szabadságharc menekültjeit, igazsághívő tevékenységével a magyar nevet rokonszenvessé, vonzóvá tették Európában és az amerikai kontinensen. Az 1867-es kiegyezés után a Magyar Királyság előbb az 1873-ban létrehozott Országos Magyar Szövetség, majd a századvégen - a fokozódó kivándorlás nyomán, egyházi és civil szervezetek kezdeményezésére - alakított Julián Egyesület keretében foglalkozott a világszórvánnyal. Ez utóbbi nevében, maga Eötvös Loránd kultuszminiszter figyelmeztette a kormányt: „Az anyaországnak kötelessége gondoskodni arról, hogy a kivándoroltak gyermekei megtanulják és megőrizzék anyanyelvűket.” 1903- ban végül elfogadták a IV. törvénycikket a kivándorlásról és létrehozták a Kivándorlási Tanácsot, a Kivándorlási Alappal együtt. Ez a kormányzati szerv, amely 1903-1914 között működött, főleg az Amerikába kivándorolt milliónyi magyar ajkú honfitársunk nemzeti gondozását (egyházak, magyar iskolák támogatását, hazatérők szociális segélyezését, stb.) szolgálta; olyan hazafiak, mint pl. gróf Klebelsberg Kunó közreműködésével. A XX. század első két évtizedében - a Julián Egyesületen túl a Körösi Csorna 9
