Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
Ha a színre kilépett vagy még lopva naplóírók valamelyikének majdani kötetében szerepel ez a mi írókongresszusunk, kívánom, hogy ne visszásságok és viszályok híre tegye ezt emlékezetessé, hanem az, hogy jó kedvet és új impulzusokat adott a magyar íróságnak a ránk köszöntő hosszú téli esték, éjszakák, hajnalok csöndes munkájához. Az öröm legyen a miénk. S az ünnep? Az ünnep lehetne az országé. Lehetne bizony. Hisz egybegyűlve láthatja itt szinte valamennyi költőjét, íróját, mai letéteményesét annak a kivételes hatalomnak, amely hétszáz év óta töretlenül és nemegyszer halhatatlan értékeket teremtve tölti be itt a hivatását. Azt, hogy amint Ady mondta: „öleled e kis magyarságot”. Csokonairól mondta, és minden magyar költőről mondta. Minden volt és lesz magyar költőről, majd így folytatta: „Te örök ó- s új hunn poétaság”. Hogy az írók együttléte lehet ünnepe egy országnak, engedjék meg, hogy ezt nyelvtörténeti ténnyel bizonyítsam. Az „éljen” szavunk, az ünnepi lelkes „éljen!”, amely a hazatérő szent korona láttán szakadt ki - kiből először? - talán Kazinczyból, aztán elfelejtődött, másodszorra jó 30 évre rá a Marczibányi Intézet ülésén harsant föl: „éljen! éljen!”, amikor az összegyűlt nemzet, tehát a főrendek, papság, a nádorral az élen meglátták a magyar írókat kardosán a terembe belépni... Azóta gyökerezett meg az elismerésnek ez az indulatszava a magyar nyelvben. Ebben az örök poétaságban és íróságban a jelenlegi láncszem mi vagyunk: mi, élő irodalom. Gyenge láncszem vagyunk. Sokan mondják. De akkor annál nagyobb lehetne a gond, nehogy megszakadjon a lánc. Mert az is megeshet. Az ökológiából tudjuk, hogy alig pár esztendős környezetszennyeződés egy fajtának a kihunytét okozhatja. Utána már hiába áll helyre az egyensúly. A teremtés hat napjának valamelyikéig kéne visszamenni, az újrakezdésért, de vajon megvan-e még a Teremtő? A történelem is ojthatott az idegünkbe - és ojtott is - szorongást. Látványos nagy nemzetfenntartó intézmények roppantak itt össze. Királyság, Tripartitum, történelmi határok, egyház, honvédség... És íme, itt van az a testület, amelynek tagjai ezer jaj és baj közt nem tesznek egyebet, mint hogy művelik a nyelvet, létünk foglalatját, a legmagasabb szinten. A mi társadalmi szerződésünk arra szól, hogy e nyelv teremtő erejét művekbe fogjuk. E műveken át lett itt a magyar nyelv a civilizáció hordozója A másik Magyarország hangja 52
