Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
Részletek az írószövetség elnökségi üléseinek jegyzőkönyveiből (1987. január 14.; február 4.; március 25.)
A másik Magyarország hangja Hernádi Gyula: Mondom, a kompromisszumnak ez a két része van. Elég nagy gesztus mind a kettő, Anna részéről is, akceptálom, és a három ember részéről is nagy gesztus. Nem minimális gesztus, hanem maximális gesztus, ebben valóban igaza van Feketének, Cseresnek és Annának is. És ezért kell megtenni ezt a lépést véleményem szerint, szemben a Te véleményeddel, Sándor, mert akkor van egy ütőkártyád. És ha ez a dolog szalámi-politikának minősül, akkor Neked a továbbiakban eszközöd ezer és egy van. Hát az nem úgy van, hogy egyszerűen ez történt, és akkor utána slussz! Hát, hogyha én egy gesztust teszek, és a másik azt mondja, hogy érvénytelen az egész... Csoóri Sándor: Én tökéletesen egyetértek Veletek. Én pusztán azt akartam, hogy egyszerre legyen a mi gesztusunk és Köpeczi igenje. Cseres Tibor (elnök): Lehet közöttük egy kis hiátus. Csoóri Sándor: Rendben van, ha Neked ezt mondta, akkor egy részét így fogadjuk el. Csurka István: Ha valóban megvan a szóbeli elfogadása ennek az ajánlatnak, és a három elvtárs kooptálásának, akkor ehhez talán még annyit azokon kívül, amiket az előbb mondtam az elhatárolódásról az irodalmi tanácstól: talán még attól is el kellene határolni magunkat még a választmány előtt is - az is legyen teljesen világos -, hogy további erkölcsi jellegű kompromisszumot tegyünk, mint például Nagy Gáspár, mert hallottunk róla, hogy szóba került az ő neve is, vagy a Titkárság további megbontásába egyáltalán nem vagyunk hajlandók belemenni. Mert elképzelhető egy ilyen kötélhúzás, a szalámi-politika következő láncszeme. Egyáltalán gondoljuk meg, hogy ha ez a céljuk, akkor ezt se kezdjük el, mert erkölcsi vereségekbe - ilyen Nagy Gáspár -, vagy hasonló ügybe az írószövetség vezetősége még egyszer nem mehet bele. 386
