Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)

Részletek az írószövetség elnökségi üléseinek jegyzőkönyveiből (1987. január 14.; február 4.; március 25.)

Elnökségi ülések jegyzőkönyveiből - 1987. március 25.

a kompromisszum nem egyirányú utca, hanem kétirányú, ahol középen találkozunk. Ha tehát mi látványosan kompromisszum-elemeket bocsátunk rendelkezésre - mert ez kétségtelenül látványos kompromisszum akárhogyan is nézzük, és a jószándéknak abszolút bizonyítéka - akkor viszont a másik oldalon érzésem szerint sürgősen el kell felejteni azt az irodalmi vagy írói kollégium című gondolatot. Ez persze nem felszólítás akar lenni, hanem azt akarom mondani, hogy végül is akármennyire kisebbek is vagyunk az izomenergiát illetően, mint a hatalom, de a döntés módozataiban tulajdonképpen egyenrangúak vagyunk.

Azt szeretném tehát mondani az elnöknek, illetve az elnökségnek, hogy így képviselje ezt a gesztust a kultúrpolitikában, hogy ez részünkről valóban egy gesztus, mert belátjuk, hogy egy politikai szituációban ezt kell tennünk. Arra is gondolok, hogy ha ezt megtesszük, akkor cserébe a kultúrpolitika gesztusait is elvárhatjuk.

Cseres Tibor (elnök):

Ez így is van, ahogyan mondod: erre a gesztusunkra, amelyet remélem, hogy a választmány is elfogad, legalább szótöbbséggel, a kormányzatnak lépnie kell felénk egy nagy lépéssel.

Sánta Ferenc:

Kérdés, majd meglátjuk!

Csurka István:

Ugyanott folytatom, ahol Gyula abbahagyta. Én is elfogadhatónak tartom ezt a kompromisszumot és ugyanakkor sajnálom azt, ami Annus Józseffel történt. El kell tehát fogadnunk, hogy ilyen világban élünk és a magunk eszközeivel kell megpróbálnunk a helyzeten változtatni. A kompromisszum tehát elfogadható, amennyiben kompromisszum.

Megint csak ott folytatom, ahol Hernádi abbahagyta: valamit kapnunk kell ezért. Rendben van. Kooptáljuk ezeket az elvtársainkat, írótársainkat, akikhez viták, baráti szálak és egyéb kapcsolatok fűznek bennünket. Mi tehát semmi kivetnivalót nem találunk abban, hogy ők ennek a választmánynak a tagjai legyenek, annak ellenére, hogy nem kapták meg a szükséges szavazatszámot. E felett el lehet menni. Afelett azonban nem lehet elmenni, hogy ezzel párhuzamosan szerveződik ez a bizonyos irodalmi tanács, amely tulajdonképpen az írószövetség hatásköréből von ki olyan dolgokat, ame371