Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
Válogatás a sajtóvisszhangból (Köpeczi Béla, Fekete Sándor, az Elnökség levele, a Beszélő kommentárja, Szerdahelyi István írása, kilépők levelei)
Válogatás a sajtóvisszhangból és az antiszocialista szövetségesekkel kérkedő flottatüntetések két szerencsétlen véglete közt meg lehet és meg kell találni a történelmi feladathoz illő helyes utat. Ha ma Magyarországon van módja írói bírálatnak, sőt, tiltakozásnak is, akkor éljünk az adott keretekkel, tágítsuk azokat minden lehető alkalommal, értelmes módon, felelős bátorsággal, de ne romboljuk szét a magyar írók közéleti esélyeit. A Választmányban elég sok olyan író kapott helyet, aki nem túl könnyű csatákban küzdötte ki magának is a rendszer kritikai ábrázolásának jogát, mindenféle felszínes, szamizdatos acsarkodásnál is mélyebb, s hatásosabb, mert művészi érvényű, és százezrekig eljutó látleletet kínálva haladásunk makacs gátjairól, társadalmi nyavalyáinkról. Lehetetlen, hogy ezek az írók néhány társuk szabadeurópázgató, nemzetőrködő, egyre inkább műveket pótló politizálgatásának szekundáljanak. De, ha ez mégis lehetséges, ám történjék meg, aminek történnie kell. Tessék, rendezzenek a próféták újabb merészségi vetélkedőt, tüzeljék fel a szenvedélyeket, bélyegezzék nem magyarnak és erkölcstelennek azt, aki nem hódol nekik, erőszakoljanak ki újból hatalmi intézkedéseket abban a reményben, hogy csak egy kicsit kell kitartani, és majd nekik is megbocsátón telefonál Valaki... De annak, aki tudja, mi a történelem, s hogy mi a különbség egy kis ország írói és egy világbirodalom világhírű atomfizikusa között, azt is tudja, hogy az évtizedeken át pangó, csak most megújuló Szovjetuniótól eltérően egy egész új reformkorszakot tud maga mögött a mai Magyarország, melynek népe nem akarja elkótyavetyélni e korszak vívmányait, hanem tovább akar haladni egy történelmileg igazolt fokozatossági stratégia keretében - annak nem szabad cinkosságot vállalnia a tévutak kedvelőivel. Tudom, hogy elkezdődött egy kilépési sorozat. Tízegynéhány névről hallottam, olyanokéról, akikkel sokban hasonlóan gondolkodom, s olyanokéról is, akiket nyilván más megfontolások vezetnek. A Választmány mindenesetre eltűnődhetne azon, hogy több oldalról is elkülönülnek tőle, mert egy agresszív csoport uralma maga zilálja szét az írószövetség eddigi egységét. Én mindenesetre csak a saját nevemben szóltam. Azokkal vállalva szolidaritást, akiket egy írói és emberi becsületet sértő választási kampány és szavazás révén kilépésre kényszerítettek. Velük tartok, bár sajnálkozva és kedvetlenül, mert jobban szeretném, ha az írószövetség vezetésében egy demokratikus és magyar szocializmus kombattáns védelmezőinek megerősödése vetne véget a mai viszálynak. De erre ma nem látva esélyt, szerény 313
