Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
Válogatás a sajtóvisszhangból (Köpeczi Béla, Fekete Sándor, az Elnökség levele, a Beszélő kommentárja, Szerdahelyi István írása, kilépők levelei)
Válogatás a sajtóvisszhangból teket jórészt az írószövetség választmányának vagy elnökségének egyes tagjai fogalmazták meg, olyanok tehát, akik pontosan ismerték az írószövetség alapszabályát, amely a tagok részéről kizárja az ilyen megnyilvánulásokat. A feszültségek az írói megnyilvánulásokból és akciókból származtak, nem a politika kezdeményezte a szembenállást. Az írószövetség vezető testületéi nem tudtak megbirkózni a kebelükben is jelentkező ellentmondásokkal és ez megbénította tevékenységüket. A közgyűléseken hangot kapott a párbeszéd igénye a politika és az írók között, olyanok részéről is, akik az említett nézetek képviselői. Mégis a konfrontáció került előtérbe s hogy ehhez hangulatot keltsenek, felhasználtak olyan intézkedéseket, amelyekre az említett politikai okokból az illetékes párt- és állami szervek rákényszerültek. A magunk részéről a vezető párt- és állami testületek nevében azt hangsúlyoztuk - amint az az Új Tükörben megjelent szövegből kiderül -, hogy a politikai lojalitás és a művelődési kormányzattal való konstruktív együttműködés alapján készek vagyunk a közös ügy érdekében együtt munkálkodni. Sajnos a közgyűlésen olyan kijelentések is elhangzottak, amelyek egyik feltételnek sem felelnek meg. Emellett a közgyűlés szenvedélyektől fűtötten, a türelmetlenség szellemében választotta meg vezető testületét, kizárva belőle a jeles írókat, kritikusokat, olyanokat, akik alkotóműhelyek élén állnak, vagy akik sok évtizedes tevékenységükkel bebizonyították, hogy a magyar irodalom értékes munkásai. Az írószövetség 1959-ben úgy alakult újjá, hogy befogadta a különböző irányzatokhoz tartozó írókat, azokat is, akik 1956-ban szembekerültek a Magyar Szocialista Munkáspárt politikájával. Az egység keresése és a türel- messég jegyében alakítottuk tehát újjá az írószövetséget, és csak sajnálni lehet, hogy most a tagok egy részének akaratából a diszkrimináció szelleme érvényesült. Nem hiszem, hogy honorálnunk kellene ezt az eljárást, és tudom, hogy az írók közül is sokan fájlalják, hogy ilyen politikai eszkalációra került sor. A jelenség mögött több ok húzódik meg. Egyes írók - mint mondtuk - nem értenek egyet nemcsak a párt politikájával, hanem általában a szocializmus építésének magyarországi gyakorlatával, reformtörekvéseinkkel, mások elégedetlenek azzal, hogy az irodalom nem játszhatja azt a túlméretezett politikai szerepet, amely a múltban egyes időszakokban jellemezte, ismét mások nem értik, hogy miért került sor adminisztratív intézkedésekre, mert nem ismerik azt a többéves belső harcot, amely magában a szövetségben folyt. Még általánosabb magatartás, hogy sokan a kollegialitás szel305