Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
Válogatás a sajtóvisszhangból (Köpeczi Béla, Fekete Sándor, az Elnökség levele, a Beszélő kommentárja, Szerdahelyi István írása, kilépők levelei)
A másik Magyarország hangja művészek alkotószabadságát, az irányzatok sokféleségét, elutasítva az irodalom és a művészetek alávetését a napi politika érdekeinek, s kifejezve azt a meggyőződését, hogy a szocializmus nagy humanista céljai egybeesnek az alkotók legjobb törekvéseivel. Ez a politika új helyzetet teremtett a szövetségek számára, hiszen most már a tudatformálásban, a szocialista társadalom építésében való részvételüket a művészet sajátosságait figyelembe véve fogalmazhatták meg. Nagyobb szerepet kapott tevékenységükben a szakma képviselete, hatásosabb lett az érdekvédelem. Egyes szövetségek készek voltak cselekvőén kivenni részüket a közvélemény tájékoztatásából, az értékek terjesztéséből, általában a művelődési folyamatok befolyásából is. Mindez azt jelentette, hogy újszerűén - az együttműködés és a vita szellemében - alakultak kapcsolataik az állami szervekkel és az alkotóműhelyekkel. Mint a törvényességi és szakmai felügyeletet gyakorló szerv, a Művelődési Minisztérium hagyta jóvá a szövetségek alapszabályát, és őrködött azon, hogy azok alapszabály szerint működjenek. Ugyanakkor kész volt bevonni testületeiket és vezetőiket állami és társadalmi szervek művészetpolitikai feladatainak megoldásába. Ezzel együtt a minisztérium anyagilag is támogatta a szövetségeket: tavaly fenntartásukhoz mintegy húszmillió forinttal járult hozzá. (Csak az írószövetség támogatására például 6,7 millió forintot fordított.) Az utóbbi időkben azt kellett tapasztalnunk, hogy a szövetségek a megnövekedett gazdasági nehézségek miatt az érdekvédelmet tartották elsősorban feladatuknak, némelyeknél háttérbe szorult az eszmeesztétikai kérdésekkel való foglalkozás, sőt az az igény is, hogy hozzájáruljanak a közönség tájékoztatásához. Ugyanakkor felduzzadt egyes szövetségek létszáma, s ez értékelés szempontjából belső feszültségekhez vezetett (az író- szövetség létszáma 1986-ban 612 fő volt, az 1981-es 537-tel szemben). 2. A művészeti szövetségek tavalyi közgyűléseinek többségén megfogalmazódott az az igény, hogy nem elég csak az alkotói szabadságnak, a sokféleségnek, a kísérletezésnek örvendeni, szükség van az értékelésre is, és hangot kapott az ún. szakmai értékvédelem, tehát az a követelmény, hogy a művészek és főleg a kritikusok vegyenek részt az értékek kiemelésében 302
