Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)

Az MSZMP KB Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztályának jelentései a Politikai Bizottság ülésére (1986. november 4., november 18.)

Az MSZMP KB TKKO jelentései - 1986. november 4.

utolsósorban a hagyományos író-szerepnek az elmúlt évtizedekben bekövetkezett fokozatos törvényszerű módosulása.

3./ Az új fejlemények és az irodalom társadalmi megítélésében végbement változások egyaránt indokolttá tették volna, hogy az írószövetség funkciói közül a szakmai-irodalmi és közművelődési feladatokat állítsa előtérbe, és hatékony formákat keressen az értékek kiválasztásának segítésére, a különböző irodalmi törekvések világnézeti-esztétikai megítélésére, az élő irodalom közönségkapcsolatainak szélesítésére, egyfajta szakmai érdekvédelem ellátására, az irodalmi nyilvánosság (a könyvkiadás, a folyóiratstruktúra) kereteinek és színvonalának felelős, konstruktív szellemű figyelemmel kísérésére. Az írószövetségnek új módon kellett volna betöltenie eredeti közéleti funkcióit is: a korábbi közvetítő szerep helyett elsősorban tisztázó irodalmi viták segítségével, a művek, műhelyek és törekvések szembesítése és értékelése révén járulhatott volna leginkább hozzá a művészetpolitikai célok megvalósításához.

Az írószövetség ezen funkcióváltását, az új formák megtalálását többek között az is nehezítette, hogy megengedte taglétszámának rendkívüli mértékű felduzzadását (1970 és 1980 között a taglétszám 386-ról 518-ra emelkedett). A létszám-növekedés minőségi engedményekhez vezetett, nőtt az érdemi alkotói munkát nem végző szövetségi tagok aránya. Ez a felhígulás tekintélyes írók egész sorát töltötte és tölti el aggodalommal. így, részben a generációváltás, részben egyes alkotók elkedvetlenedése, a szövetségi élettől való visszahúzódása következtében egyre kevesebb tekintélyes író vett részt tevékenyen a vezető testületek munkájában.

A hetvenes évek végére nyilvánvalóvá vált, hogy részben a kulturális irányítás, részben az írószövetség vezetésének hibái miatt az újabb írónemzedékek jelentős részét nem sikerült a párt szövetségi politikájának bevált elvei alapján megnyerni a szocialista kultúrpolitikánk céljainak. Ezzel függött össze az írószövetség első nagyobb válsága, a Fiatal írók József Attila Körének rövid ideig tartó felfüggesztése 1980-ban, amely messzemenően kihatott a legutóbbi, 1981-es közgyűlés előkészítésére is. A hetvenes évek végére az írószövetségi taglétszám növekedése és a pártépítési munka fogyatékosságai következtében csökkenni kezdett a párttagok aránya. Különösen kedvezőtlenül alakult a párttagok összetétele: a fiatalabb írógenerációkhoz tartozók sorában alig volt, illetve van párttag. Emellett a párttag írók között egyre kevesebb a nagy tekintéllyel rendelkező írók száma.

29