Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)

A közgyűlés jegyzőkönyve

_ kudarc lehet: de nem követelheti önmagától, saját állami vagy nem állami intézményeitől sem.” Azt is hozzátettem, hogy bár a külföldi megjelenés valóban egyéni és nemzeti dicsőség, aminek örülni kell, amit óvatosan, tapintatosan szor­galmazni is lehet, a hazai literatúrai tulajdonképpen mégis az a mű gaz­dagítja, amit az anyanyelvre fordítanak. Most utólag, kiegészítésként a következőket idézem Göncz Árpád és Orbán Ottó ugyancsak az Évszak­ban megjelent közös szakosztályi beszámolójából: „A magyar műfordítás szinte a kezdetektől több egyszerű ismeretterjesztésnél: legjobb teljesítmé­nyeiben mindig is a nemzeti irodalom létét segítő vállalkozás... a világiro­dalommal való együttélés valóságos esélyét kínálja... esély önismeretünk elmélyítésére, arányérzékünk épségben való megőrzésére, belső szabadsá­gunk növelésére.” Hubay Miklós azóta is haragszik rám, amiért vitatkozni merészeltem vele. Ezt még csak kibírom, bár mind személyét, mind írói, irodalomszer­vezői, publicisztikai munkásságát igen tisztelem különben. De a tetszetős, írói körökben ellenszurkolást kiváltó téveszméje, miszerint a fordítás-iro­dalom elnyomja a hazait, nehezen elviselhető: hiszen ennek az ellen­szurkolásnak is „köszönhetjük” erkölcsi és anyagi félreállításunkat, azt, hogy honoráriumunk hovatovább megalázó, kihalásra ítéli az úgynevezett szakmát. Egyébként azok a nagy példányszámok már régen nem érvényesek: a Könyvterjesztő most már inkább lefelé licitál, s újra és újra lehetetlenné teszi a kiadók számára, hogy külföldi művek fordítását publikálják, hi­szen az alacsony példányszámmal járó ráfizetést ebben a szektorban - mármint a külföldi művek esetében - nem engedhetik meg maguknak. Hadd említsek két példát - csupán a saját keserves tapasztalatomból. Másfél évvel ezelőtt szerződött velem a Helikon olasz népmesék válogatására és fordí­tására. Miután elvégeztem a munkát, a kiadó közölte: kifizeti, de nem tud­ja megjelentetni a kötetet, mert a Könyvterjesztő csak 6000 példányt haj­landó átvenni, s így körülbelül félmillió forint lenne a veszteségük. Köz- bevetőleg magyar íróval, ugye, ez szerencsére ritkán fordul elő, az ő ala­csonyabb példányszámú könyvére szívesebben fizetnek rá a kiadók, hiszen a gyengébb irodalmi értékű, de népszerű, és igen: esetleg épp a nagyobb példányszámban kiadott külföldi művekből származó nyereséget - helyesen - a honi irodalom támogatására fordítják. A közgyűlés jegyzőkönyve 279

Next

/
Oldalképek
Tartalom