Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
A közgyűlés jegyzőkönyve felüli példányszámára hivatkozik. Utolsó tromfként megemlíti, idézem: „Hubay Miklós egy régebbi közléséből azt is tudjuk, hogy Alberto Moravia művei 1 millió 200 ezer példányszámban forognak nálunk közkézen.” Ez így első olvasásra-hallásra nagyon hatásos lehet. S tulajdonképpen ezen az alapon Bárány vádlón mutathatott volna nemcsak az úgynevezett Nyugatról, hanem más égtájakról, pontosabban a rokon politikai rendszerek tájairól jött művek, például Anna Seghers, Ajtmatov, Suksin, Iwaszkiewicz műveinek magas példányszámaira; Isten tudja, miért nem tette. Egyébként jól tette, hogy nem tette, hiszen ezek is rangos írók rangos művei. Viszont a dolog lényegét tekintve, szerintem, amazokat sem volt szerencsés kipécéz- nie. Ugyanis, ha már nemzeti kisebbrendűségi komplexusról beszélünk, visszafele is lehet azt fordítani; mert mit csinál gyakorta a kisebbrendűségi komplexus? Kompenzál. Önhittségbe vált át. Nemzeti kisebbrendűségi komplexus esetén pedig nem éppen kellemes, kicsinyes nacionalizmusba, s annak végtermékébe, provincializmusba. Szépen kérem Bárány Tamást, meg ne sértődjék, természetesen távol áll tőlem, hogy őt magát nacionalistának, vagy pláne provinciálisnak aposztrofáljam; de a tendencia, amit e tárgyban képvisel, kétségtelenül provinciális. A lét határozza meg a tudatot, mondja a marxizmus. Bizonyos esetekben az érdek, a cél is meghatározhatja. Ha pedig az érdek, a cél hamis, akkor téves irányba fordítja a tudatot. Már a statisztikai adatokhoz, a számokhoz is óvatosabb kézzel kellene nyúlni. Ha arról szólunk, hogy Moravia művei 1 millió 200 ezer példányban forognak nálunk közkézen, akkor tudnunk kell azt is, hogy ez a kétségtelenül nagy szám nyolc műre vonatkozik, s 30-35 év alatt nőtt ekkorára... Bárány Tamást, amint írja, érdekelné ezzel kapcsolatban például Móricz Zsigmond, Krúdy Gyula, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Nagy Lajos műveinek összpéldányszáma. Néhány év óta, néhai Kardos György vitathatóan hasznos kezdeményezésére a kiadók egyszerűen nem tüntetik fel a példányszámokat. A Remarque, Buzzati stb. adatok régebbiek. Személyes érdeklődés útján azonban hozzá lehet jutni körülbelüli számokhoz, s akkor bizony kiderül, hogy Bárány említette nagyjaink többségének „összpéldány- termése” cseppet sem szégyellnivaló, pláne a felsorolásban nem említett Karinthy Frigyesé: szintúgy százezres „nagyságrendű”. Talán csak Nagy Lajos a kivétel, az ő dolgait, Isten tudja, miért, mindig nehezen lehetett eladni. De ami igazán fontos, megszívlelendő: e nagyjainknak sohasem jutott eszébe hadakozni a külföldi irodalom beáramlása ellen. Ha éppen 277
