Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
A másik Magyarország hangja hanem - nem lévén többpártrendszer - talán sokezer párt van, sokféle személyes álláspont, kisebb-nagyobb embercsoportoknak sokféle véleménye, s feltételezem, hogy azon a kicsit már mitikus szférán belül, amit a hatalom, a politika nevével illettek íróbarátaim, azon belül sokkal nagyobb tagolódás megy végbe, mint ahogy az messziről látszik, vagy mint ahogy az benne látszik, és természetesen az írótársadalomban is. Sőt, az írótársadalom körül az egész magyar értelmiségi és nem értelmiségi társadalomban. És éppen az ilyen helyzetek következménye, hogy nem tudnak tömörödni, jegecesedni, világosabban kikristályosodni az álláspontok, de mégis szerencsétlen dolog volna azt hinnünk, hogy csak kettő van - mert több van. A stratégiára vonatkozólag: amit egy ilyen kis nemzet Európa közepén ma gyakorolhat, alkalmazhat, végiggondolhat - mert senki nem lehet biztos stratégiai prognózisok vagy receptek birtokában - úgy képzelem, hogy sokkal több okos emberrel találkozunk Budapesten, mintsem hogy mindössze két stratégiáról beszélhetnénk. Tehát azt kívánom mind barátaimtól, írótársaimtól, mind pedig a kul- túrpolitikusoktól, hogy valóban gyakorolják a dialógus iskoláját. Ennek az iskolának - hogy is mondjam? - az érettségi bizonyítványát egyikünk sem kapta meg. Ezt egy ilyen összejövetel is mutatja, amelynek a „sportszerű” lebonyolítását - a vélemények összegyűjtésének, megszavaztatásának, a kérdések pontos felvetésének a módját - sem látszott még megtanulni ez alatt az öt év alatt sem az elnökség, s talán a tagság sem. Tehát tekintsük magunkat egy tanuló közösségnek, amelyben a hangváltásoknak azon emelkedői, amelyek valahogy így hangoznak - hogy ne idézzek senkit se -, „én is bihari bicskás vagyok”, ezeket mellőzhetjük egy értelmiségi diskurzusból. Ha dialógusról van szó, egyenrangú emberek dialógusáról van szó, ahol érv érvet követ, a sérelmek pedig kiiktathatók. Nemcsak a sértések - a sérelmek is. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem érzek sérelmeket, teszem, amit teszek, tudom, amit tudok, megteszem holnap is mindazt, amit meg kell tennem saját szabadságomért. Ugyanezt ajánlom mindenkinek, hogy a maga módján gyakorolja a szabadságát. (Taps.) Hubay Miklós (elnök): Megköszönöm Konrád György felszólalását. Kérem Vajda György miniszterhelyettes elvtársat a mikrofonhoz. Utána Grandpierre K. Endre következik. (Közbeszólás: visszalépett!) 274
