Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
A másik Magyarország hangja Elég keserves erről beszélni. Mi hajtja mégis az embert? Alighanem az a készség, hogy mindig újra nyitnák a bányászok az aknát, amíg szívük dobog. Azám, a bányászat... 1979-ben írtam Levendel Júliával egy középiskolai irodalomtankönyvet, annak a végén is ezt idéztük az ember általános mentalitásának jellemzésére, pedig akkor még nem tudhattuk, hogy 1981- ben a kézirat eljut a levonatig, aztán betiltják, mert nem voltunk hajlandók Konrád György nevét kihúzni. Igen, azért. Ilyen a konkrétság világa. És most itt van a Liget. Nem szeretnénk, hogy irodalomtörténeti ritkaság legyen, egyetlen megjelent és betiltott számmal. Kell a Liget, és a hozzászólásokat hallgatva még inkább hiszem, hogy tematikájának és profiljának kialakításában jó úton indultunk el, hogy gyógyítási javaslatai helytállóak, hogy alkalmas eszköz - lehetne! - a kezünkben. Én is jól tudom, hogy az ember egyedül ír, még egy - úgy mutatkozik, jól bevált — négykezes írópáros tagjaként is egyedül, külön, de a műhely, az együtt mérhetetlenül visszahat az egyéni alkotásra. Az elfőjtottságot, a lefékezettséget nemcsak a kiadatlan, hanem a megíratlan kéziratok is jelzik. Andrej Belij, akinek szövegére a Liget szerkesztési munkái során figyelhettünk fel, 1919-ben ezt írja: „A mi törzsünk, az egyéniségünk. Az erdőben azonban a törzs a törzstől külön áll. Erőszakkal egyesíteni őket, annyi, mint az erdőből kerítést csinálni... Mi Liget vagyunk; ne csináljanak belőlünk kerítést. A kerítések nem nevelnek csemetét, a táj viszont, a hazánk csendesen úszó felhőket vár tőlünk: ne csináljatok belőlünk kerítéseket: ha minden ligetet kerítéssé szögeznek össze, megváltozik a klíma.” Konrád György; Tisztelt Közgyűlés! Kedves Barátaim! Végigültem veletek együtt ezt a két napot és próbáltam időnként behunyva a szemem történelmileg látni magunkat. Próbáltam elképzelni történelmi álomként, hogyan festünk így egymás mellett különböző szószólók, különböző eszmék, kisebb betűs és nagyobb betűs fogalmak képviselői, kultúrpolitikusok, írók - ilyen és olyan írók. Abból a reménytelen ítéletből, hogy kortársak vagyunk, senki nem oldozhat ki bennünket, tehát együtt viseljük szégyeneinket és időnkénti értelmes eszmecseréinket is. Szégyeneink leginkább abban foglalhatók össze, hogy az értelmes, demokratikus eszmecserére, az egymást respektáló eszmecserére, ennek a kultúrájára összejöveteleink, érintkezési módjaink, közlési lehetőségeink nemigen adtak alkalmat. 272
