Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
A másik Magyarország hangja érzők bizalmáért, s talán kicsit mentségül is a résztvevőknek, annak a mintegy száz írástudónak, aki kérésünkre munkájával támogatta a kiadványokat. Sajnos, ismét bebizonyosodott: rontani könnyű, építeni, valamit megcsinálni, például spontán szerveződő műhelyt teremteni nehéz. Sokunk vágya pedig, hogy a nagy közép-kelet-európai viszonylagosságban termett egyéni értékeinket összefogjuk, de keservesen nyugtázhatjuk újra meg újra, hogy mellé megy minden, hogy igazságunk nem tud az igazsághoz eljuttatni. Mintha az lenne a tanulság, hogy a kásahegyek alján nem adható át a tanulság és az ismétlődés kivédhetetlen. Társadalmunkban hovatovább kialakul két vertikálisan elhelyezkedő embercsoport: az egyikbe a kezdeményezők tartoznak, akiknek vesztükre állandóan eszükbe jut valami, a másikba az akadályozók, akik ösztönösen irtóznak minden változástól, és a tartalomtól függetlenül eleve az elutasítást választják. Nekünk, kettőnknek és többünknek például 1968 tavaszán jutott eszünkbe valami, egy irodalmi folyóirat, és azt mondtuk, legyen a címe: Eszmélet. Csak a nyomdáig jutott el. Eszünkbe jutott aztán tematikus könyvsorozat - egy témára több szerző - de csak egyetlen kötete jelent meg 1981-ben, három éves átfutással. Eszünkbe jutott - ismét kettőnknek - egy műhelynaplónak nevezett, saját kiadásban és terjesztésben létező irodalmi füzetsorozat, amelybe vendégeket hívtunk és azt a címet adtuk neki: Pár-sorozat. Nem túlzás, ha azt mondom, hogy ezerféle gyanakvás és akadályozás között kínlódtuk át a Pár-sort a hatodik füzetig, amelyet egy éve a szolidaritásról szóló számmal befejeztünk, be kellett fejeznünk, mert a műhelynapló nem műhely, tovább nem tágíthattuk, és sem az engedélyezés növekvő tortúráját, sem a terjesztés képtelen munkáját, de a vállalkozás anyagi terhét sem bírtuk. És most néhány szót a Liget-ügyről. Világosan akarok beszélni, ezért nyomban megjegyzem: tudatában vagyok annak, hogy a Liget a politikai szférákat is érinti, hiszen irodalom, és megfogalmazódtak benne olyan egyéni, kritikai vélemények a társadalom mai állapotáról, 1956 tragédiájáról vagy a jövőről, amelyek végletesek, már szubjektivitásuk révén is eltérnek egyik vagy másik hivatalos állásponttól. Szeretném azonban félreérthetetlenül rögzíteni azt is, hogy a Magyar Családi Kalendárium két kötete és a Liget elkészült három száma elsősorban az emberi mentalitással foglalkozik - a Liget a lélek- és természetvédelem, a sokat emlegetett kultúra-ökológia területén kíván működni. S ez nem vélemény, hanem tény, ami többek között abból is következik, hogy a Népfront Családvédelmi Tanácsának fölkérésére és munkájának részeként született. A szerzőgárda is 270