Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
A másik Magyarország hangja afölött, hogy ez a gyorsírásban rögzített anyagnak a sorsa, a teljes anyag publikálása legyen? (A résztvevők ismét kézfelemeléssel szavaznak.) Innen úgy látjuk, hogy az előző javaslat mellett többen voltak. Belenyugszik Dobai Péter abba, hogy a határozati javaslatok közé vegyük fel ezt és rábízzuk a választmányra, amely a bizalmát ennek a közgyűlésnek mégis csak élvezi, hogy végrehajtsa legjobb lehetőségei és a legfőbb célok szerint? (Dobai Péter: tudomásul vettem.) Tudomásul vette. Köszönöm szépen. A következő felszólaló P. Horváth László. Kérem, hogy az ígért rövidséggel mondja el hozzászólását, mert még tízegynéhányan vannak. Utána Horgas Béla, Cs. Varga István és Vajda György miniszterhelyettes következik. P. Horváth László: Tisztelt Közgyűlés! Hölgyeim és Uraim! A láthatatlanságról, mint valóságos jelenségről akarok beszélni. Arról a jelenségről, amelynek semmi köze nincs a H. G. Wells-i vagy egyéb fantasztikus láthatatlansághoz. Talán azt már Önök közül is tapasztalták néhányan, hogy egy-egy ismerős írókolléga az utcán vagy másutt, más szinteken keresztülnéz rajtuk. Lehet, hogy csak azért, mert valamelyik alkotásuk a vártnál jobban sikerült, vagy, mert munkájuk nem kívánt helyzetben, nem kívánt módon eltér a szokottól. Ez a keresztülnézés a részleges láthatatlanság. De van rövidebb vagy hosszabb ideig tartó teljes láthatatlanság is. Amikor már nemcsak az emberen néznek keresztül, hanem a munkáján is. Azon is, amit teremtő kedvvel létrehozott. Ez a jelenség azonban nemcsak a fiatalabb korosztályban fordul elő. A részleges vagy teljes láthatatlanság nem generációs probléma. íme, itt állok Önök előtt a hatvan év felé közeledve, erősen őszülő hajjal. Ebben a pillanatban - ha nem is nagyon -, de látható vagyok. Viszont könnyen lehet, hogy néhány perc múlva ismét és teljesen láthatatlan leszek. Ezzel a furcsa jelenséggel sajnos már fiatal koromban találkoztam. Csak akkor még nem kapott el olyan súlyosan, olyan hosszan tartóan, mint az utóbbi másfél évtizedben. Harminckilenc éves koromig, 1969-ig különböző irodalmi fórumok többször is bemutattak, mint fiatal költőt. Hatvan- kilencben még megjelent egy kis verseskötetem is a Magvető gondozásában. Mivel néhány hónapig éppen látható voltam, kritikákat is kaptam. Az akkori Új írás például P. Horváth Józsefnek címezte a kritikáját. Egyébként P. Horváth Lászlónak hívnak. Az a kritikus a nevemet már csak félig látta. 266
