Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)

A közgyűlés jegyzőkönyve

A másik Magyarország hangja turális patemalizmusnak: amit mostantól csinálunk, az vérre megy, agyra és idegre, de legfőképpen pénzre. Itt egy pillanatra hadd álljak meg, s a sok példa közül hadd említsek egyet, amire talán nem került sor, két mondat erejéig. A Révai Lexikon ügye, amely nemrégiben zajlott, olyan dolog, amely tisztán mutatja ennek a korszaknak az ellentmondásait. Politikai probléma csak árnyaltan kapcsolódik hozzá, azonban jó példa a kulturális antidemokráciára - hogy finoman fogalmazzak és ha belegondolunk abba, hogy egy ilyen - elnézést a jelzőért, nem tudok rá jobb szót - pitiáner ügy­ben, amely azonban 70 ezer előfizető jóindulatát játszotta el, s egy olyan ember halt meg - ki tudja mennyire ennek a következtében, de hogy ez is belejátszhatott a halálába, az valószínű mint Illés Endre, akkor elgondol­kodhatunk. Én mélyen egyetértek Berecz Jánossal abban, hogy a magyar reformot a magyar példa szerint kell végrehajtani, „hála istennek” ő mondta ezt így ki, azonban én is azt mondom, jó dolog, hogy a szomszédban is reformfolyamatok éleződnek, és azt az energiát, azt a gyorsítást nem ártana nekünk is egy picit alkalmaznunk, és annak módja nem a tehetetlen gyámkodás, hanem a minden jobbító erőt és energiát felvállaló, alulról jövő kezdeményezés lehetne. Nem a politika és irodalom szétválasztására van szükség, hanem legjobb erőink tömörítésére, állandó, építő vitákra és egészséges konfliktusokra. Én ezeket a konfliktusokat, melyeknek íultanúi lehetünk, jó jelnek te­kintem, egészséges konfliktusnak látom. Adja Isten, hogy ennél rosszabb helyzetben ne legyünk. Személyes sérelmei mindenkinek vannak, nekem is akadnak bőven, ezek részben írói, részben állampolgári természetűek, s ember, avagy politikus legyen a talpán, aki ezeket szét tudja választani. Egy sérelmemet azért mondom el, mert állampolgári, politikai természetű. Úgynevezett - „független”, azaz nem hivatalosan jelölt képviselőként volt szerencsém indulni a legutóbbi választásokon, s abban, hogy most nem a parlamentben mondhatom el nagyjából ugyanezt, nagyban közrejátszott az, amit - finoman szólva - a demokrácia hiányosságainak nevezhetnék. Ezt csupán azért említem, hogy felhívjam a figyelmet, tudomásom szerint egyet­len író-képviselője sincs a parlamentnek, s ez nem bűn, hanem hiba, amely paradox módon felelősségünket mégsem csorbítja, hanem növeli. Néhány év múlva, ha esetleg valamely írószövetségi kiadványban ol­vashatom hozzászólásomat, összevont szemöldökkel vagy fintorogva fogom olvasni mindezt. Nehéz bölcsnek lenni ennyi hivatásszerűen okos ember között, s mégis mily nagy a vonzás, hogy az író ne olvasói, hanem társai 262

Next

/
Oldalképek
Tartalom