Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
A másik Magyarország hangja csak akkor szólal meg, ha elkezdődik a csőd felszámolása, ha a magyar- ellenesség megszűnik, stb. Idézek: „Az első ilyenjeire - mint csataló a kürtszóra felnyerít -, jelentkezem munkára és keresztényi megbocsátással nyújtom a kezem azoknak is, akik most megaláztak.” Fel kell készülnöm erre az eshetőségre. Mit csináljak majd akkor, ha ez bekövetkezik? Elég hamar bekövetkezhet, mert szerencsére Csurka István fenyegetései nem olyan súlyosak. Egy ízben kijelentette, megírta, a Szabad Európa kilencszer beolvasta, hogy lemond az elnökségi tagságáról, de azért szerencsére nem mondott le. Azután levélben megírta, hogy néma lesz; szerencsére nem lett néma. Örülök, ha valaki kimondja a véleményét: az ilyen emberrel beszélek szívesen és nem a lapulókkal. De ha most mégis bekövetkezik, hogy most is hamarabb lesz kész a megbocsátással és nekem is nyújtaná a kezét, mint egy olyan csataló (Derültség.), aki felnyerít és megérzi, hogy a porondra kell lépni, akkor mit tegyek? Én eddigi életemben csatalovakkal nem paroláztam, még ha nyerítettek is keresztényi módon... (Derültség.) Csurka István: Vessző van ott, le kell vinni a hangot! Fekete Sándor: ...persze, én is vesszővel mondtam! Nem jó a füled! Azért mégis gondolkozom, hogy amennyiben ez a megbocsátás igaznak mutatkozik, akkor én se legyek makrancos, mert komoly formában - és ezt nem ironikusan mondom - egyetértek Mészöly Miklóssal. Lehet, hogy az ő számára ez e pillanatban kellemetlen, de nem tehetek róla; ő felelősen gondolkodó író módján emlékeztetett arra, hogy ez a mai helyzet nem kockázatmentes a hatalom szempontjából, de az irodalom szempontjából sem és sürgette a dialógus új életre galvanizálását. Azt hiszem, vannak megvédésre érdemes vívmányai ennek a 30 vagy az én időszámításomban csak húszegynéhány évnek, de ehhez legalább kettő kell. Jó volna, ha a hatalom beérné az eddigi figyelmeztetéssel, és nem vinné törésre a dolgot. A másik: legalább olyan jó volna, ha az írószövetségben felülkerekednének azok a józan magyar írók, akik nem a Szabad Európa és a Nemzetőr révén akarnak érintkezni az olvasóikkal, a magyar néppel, hanem újító szellemű reformot akarnak a hazai magyar lapokban és folyóiratokban. 258