Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
A másik Magyarország hangja ráciájukat. Csurka most megtoldotta egy új levelével az elnökséghez intézett levelét. Azt állította, hogy az Új Tükör egyik cikkében én azt állítom róla, hogy ő „von Haus aus ellenséges alak”. Természetesen én nem állítottam ilyesmit, ez Csurka István stílusa. Én nagyon restellném magam, ha „ellenséges alak”-típusú címkékkel érvelnék. Én arról írtam, hogy az Irodalmi Újságot ma Párizsban olyan emberek szerkesztik, akik megtagadták a szocializmust. De Csurkáról nem mondható, hogy ő renegátja volna a szocializmusnak, mert von Haus aus talán más világnézetet nyervén „ez az eszmekor sorsot meghatározó bűvöletbe sohasem ejtette őt.” Ez talán mégiscsak más stílus, mint az „ellenséges alak”. Csurka ezt azzal teszi hatásossá, hogy olyat állít, amit más nem mondott. Most azt felelte, hogy az ő édesapja - akit én egyébként nem említettem - valóban jobboldali volt, de igazolták, s különben is Csurkáék kiterjedt református családból származnak. Nos, akkor rendben van a dolog; én viszont kiterjedt katolikus családból származom és a katolicizmus mégiscsak ősibb vallás, mint a történelmünkben olyan érdemes religio reformata. (Derültség.) Mivel így mint keresztények egymást között cseveghetünk, nekem mégis el kell árulnom, hogy még ma sem szeretem a háború alatti jobboldaliakat, akik el akarták pusztítani az angol judeo-plutokratákat és az embertelen bolsevikokat, szent háborúra uszítottak a sajtóban, fajtavédelmi kótyagosságokat terjesztettek. Nem szerettem őket akkor sem, ha reformátusok voltak, ha katolikusok vagy baptisták voltak vagy pedig a GYOSZ-ban mint izraeliták támogatták a háborút. (Taps.) Nekem a második világháborúból az összes imrédistánál, horthystánál és nyilasnál, sőt Erdélyi Józsefnél is igazabb magyar volt a zsidó Radnóti. (Taps.) Nem értek egyet azzal, hogy Csurka levelében és másutt is egyre nagyobb szerepet kap egyfajta keresztény mellveregetés, osztályozgatás, hogy ki magyar és ki nem magyar, és hogy hogyan oszlanak itt meg a funkciók, magyarok és nem magyarok között, de ebben egyelőre nem akarok elmélyülni, mert nehezen tudnám megőrizni a nyugalmamat. Én mindenesetre magyar voltam 1944-ben és 1955-56-ban, amikor szembe kellett szállni egy nemzetietlen pártvezetéssel, de nagyon sok velem egykorú mai nemzeti hőssel nem találkoztam sem 1955-ben, sem 1944-ben. A keresztényi szellem hevében mindig belekeverik az ilyen kijelentésekbe Jézust, Heródest és mindenkit, az igazi magyarok kirekesztését is emlegetik. De a kirekesztésnek talán lehetne beszélni egy olyan fajtáról is, 256
