Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
A másik Magyarország hangja Fel kell tenni a kérdést - már csak elméletileg is vajon csak az lehetséges, hogy az írók között vannak olyanok, akik nem akarják ezt a konszenzust és együttműködést, vagy pedig a politika berkeiben is vannak olyanok, akiknek nem áll érdekében, hogy a politika és az írótársadalom együttműködjék. A magam részéről bizonyos vagyok benne, hogy ilyen erők ma a politikában működnek. Ezek konzervatív erők, régi, visszahúzó nézeteket képviselnek, és legfőképpen nem ismerik a magyar írótársadalomnak a magyar nemzet életében betöltött szerepét. Szeretném felhívni jelenlévő vendégeinknek is a figyelmét, ha nem fordult volna meg a fejükben, hogy Magyarországon egyetlen egy olyan szervezet vagy társaság van, amelyik olyan hosszú politikai tapasztalattal rendelkezik, amely jogot ad neki arra, hogy végtelenül bízzon önmagában. És abban, hogy igen-igen kevés lehetősége van a tévedésre, amikor a nemzeti dolgainkban ítélni próbál. Ez az íróknak a társasága, amely közel kétszáz év tapasztalatait őrzi önmagában, tévedhetetlenül felhalmozva a politikai tapasztalatot és tudást. Ez a társaság ezek szerint ilyen figyelmet érdemel, és ilyen értelemben érdemel tiszteletet. Tiszteletteljes meghallgatást minden felvetésére a nemzet és a társadalom sorsát illetően. Engedtessék meg nekem, hogy a Tiszatáj felfüggesztésének buta és brutális hibájára hívjam fel ismételten a figyelmet. Megpróbálom elemezni ennek az okát. Próbáljuk meg áttekinteni, hogy kinek állt érdekében vagy milyen politikának volt hasznára, hogy az írószövetség előző közgyűlése óta sorozatban olyan intézkedéseket léptessen életbe, olyan dolgokat tegyen, amelyek nem a konszenzus, nem a megegyezés, a lecsillapítás szándékával álltak elő, hanem szinte a provokáció erejével szolgálták azt, hogy még jobban elmérgesedjen a helyzet. Ha erre válaszolni akarunk, akkor úgy gondolom, hogy a megközelítést a következőképpen kell elvégezni. A politikában mindenképpen jelen van hosszú idő óta egy olyan erő, amely - hogyan is fejezzem ki magam - olyan kontraszelekciót hajtott végre a kulturális, művészeti életben, a rádióban, sajtóban, televízióban, a különböző szerkesztőségekben, az egész kulturális szerkezet vonatkozásában, amely végül is nem alkalmas arra, hogy permanensen érzékelje a valóságot. Nem alkalmas arra, hogy a politikához közvetítse azokat a gondokat, amelyek a magyar nemzetet terhelik, amely nem alkalmas arra, hogy mint a fa gyökereit széteresztve pontos és jó információkat gyűjtsön fel a politikának. De arra jó, hogy dezinformáljon. Dezinformálnak, mégpedig annak érdekében, hogy a maguk pozícióit, a maguk státuszát megtarthassák. 224
