Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
A másik Magyarország hangja hogy a KISZ-szervezetek által jelzett érdekvédelmi témájú kérdéseknek, valamint a fiatalok bejelentéseinek vizsgálata hogyan folyjék és előírja, hogy ezekről megfelelő tájékoztatást kell adni. Örömmel látom körünkben a Művelődési Minisztériumnak, illetve az MSZMP Központi Bizottságának rangos képviselőit, de ezekre a kérdésekre szeretnék írásbeli választ is kapni. írótársaim bocsássák meg, hogy a robinzonádok óta már-már feledésbe merült statisztikai realizmust alkalmazom ahelyett, hogy tetszetős esszécskében ecsetelném hivatásunk végnapjait, sőt azt a tényt, hogy manapság a szellemi tevékenységek társadalmi megbecsülése folyamatosan csökken, mi több, tendenciózusan csökkenthető. Az első kérdés a legkonkrétabb. A KISZ-alapszervezet tagjai közül többen viszonylag rendszeresen publikálnak a Tiszatájban, éppen ezért mélyen sérti Őket az a megfogalmazás, amelyet Vajda György miniszterhelyettes alkalmazott emlékezetes Magyar Nemzet-béli interjújában, miszerint „sorozatos közléspolitikai hibák történtek a Tiszatájnál". Nem egyetlen fáról volt tehát szó, hanem fasorról, avagy erdőről. Mint tudjuk, ezen a közleményen kívül csak az új főszerkesztő kinevezésének a híre került a nyilvánosság elé a folyóirat - hogy is mondjam - metamorfózisát illetően. Ráadásul Vajda György szavai a Magyar Nemzetben legalább százszoros nyilvánosságot kaptak, mint a Tiszatáj valaha is. Gondoljunk csak a példányszámra. Kérjük tehát, hogy az interjúalany vagy felettese hasonló nyilvánosság előtt konkrétan, évfolyam, szám, oldalszám, szerző (egyesek beletapsolnak), főcím említésével nevezze meg, hogy melyek voltak azok a Tiszatáj-közlemények, amelyeknek a közlése etikai hibának minősült. Ismétlem: a párbeszéd és az igazságkeresés jegyében. Mert úgy vélem, hogyha már megjelent egy ilyen nyilatkozat, szükségszerű azt konkretizálni a mit sem sejtő olvasó előtt. A második kérdés kicsit talán illuzórikusabb. A Tiszatáj volt olvasóinak számához képest enyhén szólva jelentős, hogy például a Lúdas Matyi 352.000, az Ifjúsági Magazin 321.000, a Képes Újság - ha jól tudom - 550.000 körüli példányszámban jelenik meg, és hogy Magyarországon közel 3 millió tv-előfizető és mintegy 6-7 millió potenciális tv-néző van. Rabszolgasors idején még több is (derültség). KISZ-alapszervezetünk véleménye szerint az említett és más képes hetilapok, illetve színes folyóiratok elég gyakran közölnek esztétikailag, sőt, politikailag kétes értékű írásokat, vétenek a minőség ellen, kvázi közléspolitikai hibát követnek el, 220