Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
A másik Magyarország hangja korlatias nemzetgazdákkal szemben azt vallják, hogy minden gazdasági fejlődés első számú tényezője maga az emberi fejlődés, mivel a haladás nem más, mint a szellem gazdagodása. Tisztelt Kongresszus! Kedves Barátaim! Ez jutott eszembe, amikor ide bejöttem a terembe. Nagyon nehéz összefoglalni azt, amit az ember gondol és érez. Azért is nehéz, mert mindent túl tudunk élni: túl tudjuk élni a Tiszatáj-ügyet, túl tudjuk élni - mint ahogy túl is éltük - a Mozgó Világügyet. Csakhogy a mi túléléseink veszedelmes túlélések: végül is ezekbe szoktunk erkölcsileg belehalni. De lépjünk előrébb egyet: ha van értelme a szavaknak, a hitnek, nem akarom elhinni, hogy Berecz Jánostól Bata Imréig, Fekete Sándortól Mészöly Miklósig és Csurka Istvánig ne ugyanúgy akarná bárki a reformot Magyarországon. Nem akarom elhinni, de ha mégse nekem volna igazam, akkor azt kellene kiderítenünk, hol történt meg az az iszonyat velünk, hogy itt ülünk egy teremben és gyűlölködve nézünk egymásra. Ezt pszichológusok nem tudják megoldani. Persze a politika sem tudja. Sőt a meglévő eszközökkel az irodalom sem tudja. A közgyűlésen nekünk leginkább arról kellene gondolkodnunk, hogy hogyan tudnánk az irodalmi élet szervezeti formáit és eszközeit megújítani. Mert nagyon könnyű elképzelni, hogy eszköztelenül a legtöbb ember kritikussá válik, dacos ellenféllé. A politikai hatalom sem hiheti, hogy az ilyesmi jóval kecsegtet. Ezekből az elégedetlenkedésekből s kritikus elva- dulásokból szoktak olyan helyrehozhatatlan dolgok történni, amelyeket aztán a történelem följegyez, és ha nem tisztáz időben, akaratlanul is mito- logizál. Felszólalásomban azért szólítottam meg Berecz Jánost és azért voltam mindvégig személyes, mert szeretnék elkerülni minden mitologizálást, de legfőképp azt, hogy visszazuhanjunk abba az áldatlan helyzetbe, amelyet már nagyon jól ismerünk. Ha ez történne meg velünk, akkor én mindenből kiiratkoznék. Kell keresnünk valamilyen megoldást, de azt az engesztelhetetlenséget, ami például a Tiszatáj'ydX történt, amíg élek, helyteleníteni fogom. Helytelenítem azért is, mert az írószövetség választmánya, a párttagokkal együtt, elfogadható ajánlatot tett a főhatalomnak. Ajánlatát szinte alázatos levélben írta meg legelőször. Itt ül Boldizsár Iván, Király István s itt ülnek mások is, akik tudják, hogy engem sokan megtámadtak: miért írtam alá egy olyan finom - már-már fejhajtással felérő levelet -, amely elment az illetékes szervekhez. Támadóimnak azt válaszoltam, hogy most nem 218
