Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
Ö úgy látja, hogy az 1956 utáni parádés konszolidáció a „totális vereség hangulata” volt, és sokáig az is maradt. Ebben tökéletesen igaza van Eörsi Istvánnak. Mi tagadás: azoknak a hangulata, akik totális vereséget szenvedtek, még most is rossz. És milyen volt a nemzeté, amelyre tegnap itt annyiszor és olyan emelkedett hangon hivatkozott néhány magyar író?! Nem árt, ha a tények felől is nézzük a helyzetet. Tény, hogy nem volt rózsás. Egyesekben - nem mindenkiben - szétáradt a kétely, a bizonytalanság, a csalódottság, a kiábrándultság, sőt még a vereség érzése is. Ám másokban élni akarás mozdult. Talán nehéz volna azt mondani, hogy 1957. május elsején a Hősök terére vonuló 400 ezer magyart, akik ugyancsak a nemzet tagjai, géppisztollyal hajtották oda a rendszer, a szocializmus mellett tüntetni. 1957 júniusában pedig az ipari termelés meghaladta az 1956. október 23-a előttit, ami nagyon nem tetszett azoknak, akik totális vereséget szenvedtek. A magyar paraszt olyan kedvvel termelt, hogy ’57-ben több búzát takarítottak be, mint a felszabadulás után bármelyik esztendőben. 1959-ben a nemzet egy része, a parasztság úgy látta, mégis jobb lenne termelőszövetkezetben keresni a boldogulás útját. Jó, nem minden paraszt látta így, de 1962-ben gyakorlatilag már az egész parasztság a termelőszövetkezeti utat választotta, s maga a kollektivizálás úgy történt, hogy minden gond és probléma ellenére valamennyi évben emelkedtek a termésátlagok. Volt ugyanis értelme annak, hogy a paraszt dolgozzon: a pénzen, amit kapott, vásárolhatott, mert volt áru. Történelminek nevezhető az a három év, amely alatt új utat és életet választott magának a nemzet egy része, akkor még milliós tábora, a parasztság. Hogy látja ezt a történelmi alaphelyzetet Eörsi István? A nemzet a politikai vezetéstől kompromisszumos ajánlatot kapott: több húsért és nagyobb szabadságért cserébe fogadja el a meglévő hatalmi struktúrát. Azt a hatalmi struktúrát, amelyben - 1962 az Eörsi által megnevezett időpont - aki nem volt a szocializmus ellen, az vele volt. Eörsi szerint akadt a csereberének még egy pontja: a lakosság lemondott a politizálás jogáról. Megkezdődött a nagy depolitikai korszak, amely azóta is tart. Akik emlékeznek még a hatvanas évekre, amit úgy szoktak emlegetni, hogy a magyar szocializmus aranykorának kezdete, azok tudják, ilyen alku és cserebere nem volt. Az a bizonyos nemzet nem csupán elfogadta, hanem akarta azt a politikai utat, amelyen jó néhány évig sikeresen jártunk, s amelynek számos mai eredmény köszönhető. Míg Albert Gábor át akarja gyúrni a lelkünket, önmagunkat, addig a politikai vezetésnek azzal kell A közgyűlés jegyzőkönyve 211
