Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
Rokon kérdésem van Csurka Istvánnal kapcsolatban is. Még a mai, túlságosan magasra csavart felszólalása után is. Tudom, hogy Csurka István némely politikai jellegű megnyilatkozásában tévedett s olykor érvényes «felismeréseit is rosszul hangszerelte. De Csurka Istvánt én nem politikusnak tekintem, és sokan mások sem a teremben, hanem jó novellistának és nagy drámaírónak. Sőt, a legjobb hazai magyar drámaírónak. És szomorúnak találom, hogy műveivel már korábban is csak ritkábban találkozhattunk a színpadon. Csurka István író, s az írót íróként kellene megítélni. S a kritikának a magyar színpad dolgaival kellene inkább foglalkoznia, amely csakugyan meglehetősen rossz állapotban van, s talán még inkább volt az elmúlt esztendőkben. Én az Elet és Irodalom helyében Ablonczy László észrevételeire jobban figyeltem volna, s nem Szinetár Miklós összevissza-csapkodásával feleltem volna a valóságos problémákra. És nincs olyan jó egészségben líránk és szépprózánk sem, mint Hubay Miklós és főként Agárdi Péter tegnapi szavaiból vélni lehetne. Az igazán jelentős művek bizony ritkábbak. A valóságról bizony elég keveset mond az irodalmunk. A tehetségeknél az elmúlt évtizedekben is többnyire kisebbek lettek a művek. Sarkadi Imrétől Ladányi Mihályig nagyon sokan pusztultak el időnap előtt, s értelmetlenül, és nemzedékek maradtak máig torzóban. S épp elég szembe-szelet kaptak eddig a most induló fiatalok is. Ezekről is beszélni kellene. Mégpedig nem külön-külön a politikai vezetésnek, a művelődéspolitikának és az irodalom embereinek. Úgy éreztem a tegnapi felszólalásokból és a maiakból is, hogy erre meg is van a készség. Az írók hajlandók tévedéseik belátására. Megfelelő alkalmat kell adni nézeteik megfelelő kifejtésére és korrigálására. Köpeczi Béla is a toleranciáról beszélt, Berecz János a partneri szerep további lehetőségéről. Gondolom, ez volna kívánatos minden tekintetben, hogy az írószövetség működőképesebben dolgozzon az elkövetkező időben. Ehhez az is szükséges volna persze, hogy az irodalom is lássa be eltévesztett lépéseit, s a politika méltányolni tudja az irodalom ama teljesítményeit is, amelyeket például a népesedésügy, a nemzetiség, a hazához való kötődés területén tett. íróknak és politikusoknak egyaránt ki kellene gombolni ama deákferenci rosszul gombolt mellényt, s újra begombolni, hibátlanul, rendesen. (Nagy taps.) A közgyűlés jegyzőkönyve 201
